Mikor, minek az indíttatásából, vagy kinek a hatására kezdtél el sportolni?
A sport mindig fontos része volt a családban, szüleim kiskoruk óta sportolnak és engem is nagyon ösztökéltek arra, hogy sportoljak. Kicsiként, olyan 4-5 éves koromban úszni jártam, főleg az asztmám miatt, de később kipróbáltam más féle sportágakat, mint a tánc és kosárlabda, de valahogy nem találtam a helyem bennük. Atletizálni 10 éves koromban kezdtem abba az egyesületben ahová a húgom is járt. Az elején döcögős volt, mivel nem nagyon szerettem futni, de idővel megtaláltam a szakágam (távol és hármasugrás), de az edzőm és edzőtársaim voltak azok, amiért a végén kitartottam az atlétikánál.
Szüleid, (családod) mennyire támogatták a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj? Családom minden tagja nagyon támogatta a külföldi tanulási és sportolási tervemet. Édesapám annó egyetemista évében tanult kint Angliában, és szerette volna, ha én és a testvéreim is megtapasztaljuk milyen külföldön élni. Számomra az is fontos volt, hogy tovább tudjak sportolni egyetem mellett, ami itthon sajnos nem nagyon támogatott.
Miben nyújtott neked segítséget a Study N Sport? Nagyon sokat segítettek a kezdetektől, amikor megkerestek és mondták, hogy lenne lehetőségem USA-ban tanulni is edzeni és úgymond beleültették a bogarat a fülembe. Miután a szüleim is beleegyeztek, hogy akkor vágjunk bele, a Study N Sport segített emaileket küldeni Division I edzőknek és egyetemeknek, mivel már volt egy alap network kialakítva, így nem kellett külön edzőket keresnem. Az edzői kapcsolatok kialakítás mellett sokat segítettek a különböző vizsgákra (SAT, TOEFL) felkészülésre, különböző okmányok beszerzésére és elküldésére, és vízumi ügyintézéssel kapcsolatban.
Milyen egy kinti edzés a magyarországihoz képest?
A legnagyobb különbség számomra az volt, hogy rendes kondi (súlyemelés) edzések voltak, heti minimum háromszor, amíg otthon, ha volt is kondi edzés sokkal könnyebb súlyokkal és kevésbé volt intenzív. Plusz, amikor sérült voltam vagy fájt a lábam, víz alatti futópadon edzettem és ugrottam, amiről otthon nem is nagyon hallottam.
Mennyire sikerült könnyen vagy nehezen a beilleszkedés?
Hogyan boldogultál az idegen nyelvvel? Az elején nehéz volt, főleg mivel nagyvárosból egy kis városba a semmi közepére kerültem. Minden irányból kultúrsokk ért, de idővel sikerült egy kicsit beilleszkedni. Az is segített, hogy a csapatomban nem én voltam az egyetlen külföldi és ráadásul volt még egy Európai rajtam kívül. Angolul tanulni döcögős volt az elején, teljesen át kellett állni az agyamnak, de az első fél év után egész jól belerázódtam, no meg a professzorok is sokszor megérőtek voltak.
Mennyiben tért el a kinti étkezésed az ittenihez képest?
Talán az étkezési szokások meg az ételek okozták a legnagyobb kultúrsokkom. Az első évemben a kafetériában kellett étkeznem, és hát nem volt a legjobb. Sok féle választék volt, de 80% minden zsíros vagy mélysütött étel volt, így elég nehéz volt egészségesen enni. Az éttermekben az adagok hatalmasok voltak, szinte sosem tudtam befejezni. Sokkal kevesebb zöldséget és gyümölcsöt ettem az elején (egyrészt nem nagyon volt hol főznöm), és szinte mind a három nagyobb étkezésem meleg étel volt, amihez nem voltam hozzászokva. Idővel, amint lett saját konyhám, sikerült valamennyire visszaállnom az otthonihoz hasonló étkezéshez és ételekhez.
Hogyan teltek a mindennapjaid?
Álltalában az edzéseim reggel voltak, úgyhogy korán keltem és olyan 11 felé már le is tudtam az edzésem. Nap közben óráim voltak, néha egy-egy órás szünetekkel, azután heti 3x délután kondi edzésem volt. Ha délután volt az edzésem attól a napom nem nagyon változott mivel minden nap voltak óráim. Edzés és suli mellett dolgoztam egyetemi sport rendezvényeken amik álltalában késő délután és kora este voltak. Mivel elég kicsi városban éltem, így nagyon más programom nem volt, néha barátokkal bementünk a városba kávézni, enni, filmet nézni, vagy kocsikázni a környéken.
Mi volt a eddigi legszebb emléked (eredményed) amióta sportolsz, mire vagy a legbüszkébb?
Az egyik legbüszkébb eredményem még otthonról van, amikor 2018-ban megnyertem az országos hármasugró versenyt, és ezzel biztosítottam a helyem az egyetemen USA-ban. Ezen kívül még sok jó emlékem van az amerikai versenyekről, sok helyre eljutottunk és tudtunk versenyezni. Az egyik versenyem a Hayward Field-en volt megrendezve, ahol a 2022-es Atlétikai Világbajnokságot is rendezték. Na meg azt sem felejtem, amikor a női atlétika csapatunk harmadik lett a Big Sky conference-en, ami hatalmas eredmény volt számunkra.
Mit szeretsz a leginkább Amerikában? Létezik az, amerikai életérzés”, és ha igen, miben más, mint az itthoni?
Szerintem létezik az amerikai életérzés, de nem annyira csillogó-villogó, mint ahogy elképzeljük. Az első két évemben ez nagyon átjött, ám egy pár év után sajnos feloldódik ez a rózsaszín köd. Idővel sajnos rájön az ember, hogy ha valaki nem amerikai állampolgár a mindennapjai sokkal nehezebbek és a vízum/kivándorlási helyzet mindig ott lóg az ember feje felett. De ha ezen túljut az ember, akkor bele kóstolhat az amerikai érzésbe. Itt az emberek kényeztetik magukat (már ha megtehetik anyagilag) és itt minden a kényelmük és gyors/szuper kiszolgálás köré van építve. Amerika egy hatalmas és gyönyörű ország, olyan különleges természeti adottságokkal, amit én Európában sosem láttam/tapasztaltam. Mindegyik államnak megvan a maga csodája és mindig van mit felfedezni. Az emberek is nagyon kedvesek és adakozóak, több barátnőm családja is befogadott ünnepekre, amikor nem tudtam haza menni és többszőr is meg lettem hívva hosszabb vendégségbe.
Mit gondolsz az amerikai oktatásról, mit csinálnak jobban vagy legalábbis másként, mint itthon?
Sport miatt jöttem ki, de az oktatás miatt maradtam kint. Számomra nagyon bevált ez a rendszer, főleg miután megtaláltam, hogy mi is érdekel igazán. Az antropológia, mint szakirány Amerikában sokkal elterjedtebb és átfogóbb, mint Európában. Ezen felül az órák, memorizálás és diktálás helyett sokkal inkább a kritikus gondolkodást, csoport munkát, és szakismeretet helyezik elsőbbségbe, ami sokkal előnyösebb a jövőre nézve.
Mik a jövőbeni terveid, céljaid a sportban és azon kívül? (USA-ban és utána?)
Idén tavasszal megszereztem a mester diplomámat itt kint Amerikában és a most elkövetkező egy évet munkával és tapasztalat szeressel töltöm. A cél, hogy doktorit szerezzek és visszaköltözzek Európa és majd ott dolgozzak régészként. Sajnos a hármasugrást abba hagytam, de a sportolást nem. Itt az ideje, hogy kipróbáljak új sportokat, amit eddig nem tudtam.
Comments