Mesélj egy kicsit arról, hogyan kezdted el az úszást, és melyik egyetemen tanultál Amerikában? 

Még 4 éves koromban kezdtem úszni orvosok tanácsára az asztmám miatt, aztán rövid időn belül a szenvedélyemmé is vált. Sok év úszás után úgy döntöttem, hogy Amerikában szeretném folytatni a tanulmányaimat, illetve az úszó karrieremet, így végül a Fresno Pacific egyetemhez köteleződtem el 2022-ben.

Ha visszagondolsz, miért döntöttél anno úg, hogy Amerikában szeretnél tanulni és sportolni?

Nekem a tanulás volt a legfontosabb egy idő után, mivel láttam magamon, hogy jól megy az úszás, de valószínű nem én leszek a következő Gyurta Dani. De mivel az úszásnak óriási szerepe volt az életemben, ezért nem akartam, hogy a sok év belefektetett idő és energia elvesszen, ezért Amerikában láttam a potenciált a lehetőségek miatt. Végül össze is jött, az úszásnak és sulinak köszönhetően elég magas ösztöndíjat sikerült kialkudni, aztán onnan már nem volt visszaút.

Most, hogy már végeztél, hogyan látod: mennyire változtatott meg téged ez az időszak emberileg és sportolóként?

Teljes mértékben megváltoztatott minden szempontból. 19 évesen egyedül mentem ki, egyedül kellett minden ügyet meg problémát megoldani egy teljesen idegen környezetben. Eleinte elég nehéz volt hozzászokni, de idővel már természetes volt, hogy az az új otthonom. Sportot tekintve voltak hullámok. Elején még motiváltan kezdtem el, aztán a 3. évre egy súlyosabb sérülés után eléggé elment a kedvem az úszástól, de végül az utolsó évben a konferenciára mindent bele akartam adni, aztán végülis sikerült felülmúlnom magamat még egy utolsó alkalommal. Megmondom őszintén, azóta egyszer sem ugrottam vízbe, de az biztos, hogy a sporthoz való szeretetem az nem változott meg hála a 19 éves úszói karrieremnek.

Miben látod a legnagyobb különbséget a magyar és az amerikai úszáskultúra, edzésrendszer és versenyzés között?

Legnagyobb különbség egyértelműen a csapatkohézió. Soha nem fogom elfelejteni azt az élményt, amikor a konferencia döntőben az egész csapat csak nekem üvöltött és szurkolt a medencepartról megállás nélkül. Amerikában az úszás az nem egyéni sport, hanem az is csapatsport. Teljesen mindegy, hogy te honnan vagy, mit úszol, hogy úszol; a csapattagok mindig ott fognak állni melletted az edzésen és a versenyen is. Edzéseket tekintve pedig szerintem kezd hasonlítani az otthoni rendszer az amerikaihoz, hogy fontosabb a minőség mint a mennyiség. Nyilván nem mindegy, hogy 1500-at vagy 50-et úszol, de a lényeg ugyanaz arányosítva, hogy inkább minőségi munka legyen.

Kiknek köszönheted leginkább, hogy idáig eljutottál?

Egyértelműen a szüleimnek a leginkább. Mindig mellettem voltak, hívhattam őket hajnali 2-kor vagy délután 2-kor, mindig felvették a telefont. Aztán természetesen Lacibának, az otthoni volt edzőmnek, akivel mai napig tartom a kapcsolatot, mert egy egészen korrekt ember.

Miben segített neked a Study N Sport az utad során? 

A Study N Sport kezdetben inkább tanácsadásként segített nekünk, hogy hova mit merre legyen, aztán később pedig a papírmunkában és emailezésben. Végig elérhetőek voltak, illetve külön köszönet Florának is, hogy felkészített az angolra is a Study N Sporton keresztül. Végülis, a legelső lépéstől a repülőre felszállásig „fogták a kezemet". Illetve, már amikor kint voltam, akkor is mindig elérhetőek és segítőkészek voltak, segítségük nélkül valószínű nem is mentem volna ki.

Mi volt a legnehezebb része az amerikai éveknek, és mi volt a legjobb élményed?

A legnehezebb része az első pár hónap volt egyértelműen. Hozzászokni a környezethez, új barátokat szerezni, és csak simán megtalálni a helyemet; ez volt magasan a legnehezebb. Legjobb élményként pedig, ahogy írtam már, az utolsó konferenciámon az utolsó döntőm, ahol a többiek szurkolásával sikerült egy ezüstérmet beúsznom egy sérülés után, ami végül hozzájárult, hogy megválasszanak a „Scholar of the Year"-nek az egész egyetem sportolói közül.

Mit adott neked az amerikai egyetemi sport azon túl, hogy diplomát és sportkarriert építettél? 

Rengeteg élményt, életem egyik legjobb 3 és fél éve volt. Nyilván voltak hullámvölgyek, de végül minden percet megért, egy picit se bántam meg, hogy kimentem. Rengeteg tapasztalatot is szereztem minden szempontból, amit bárhol az életben tudok kamatoztatni.

Mit csinálsz most, mivel foglalkozol jelenleg? 

Jelenleg már a mesterdiplomám végénél tartok Írországban a Trinity egyetemen. Tavaly ősszel jöttem Írországba, hogy befejezzem a tanulmányaimat egy mesterivel, aztán utána pedig szeretnék itt vagy a környéken maradni egy ideig, amíg elegendő tapasztalatot nem szerzek.

Ha újrakezdhetnéd, újra belevágnál? Miért?

Természetesen. Főleg, hogy tudom, hogy milyen élmények várnak rám, gondolkodás nélkül belevágok újra.

Mit üzennél azoknak a fiatal sportolóknak, akik most gondolkodnak azon, hogy Amerikába menjenek tanulni és sportolni? 

Annyit üzenek nekik, hogy ne gondolkodjanak többet ezen, hanem menjenek gondolkodás nélkül. Legrosszabb esetben max visszajössz haza, de amit az amerikai egyetem és emberek nyújtani tudnak, azt nagyon nagy kár lenne kihagyni.