Oszd meg ezt a cikket

Hogyan kezdtél el jégkorongozni, és mikor döntötted el először, hogy komolyabban szeretnél foglalkozni ezzel a sportággal?

Hatévesen léptem először jégre a másodunokatestvéreim hatására, és a hoki azóta az életem meghatározó része. Mindig is komolyan vettem a sportot, és már a kezdetektől fogva tudtam, hogy teljes szívvel ezzel szeretnék foglalkozni. Az igazi fordulópont 14 éves korom körül jött el, amikor határozott célt tűztem ki magam elé: az Egyesült Államokban szeretném folytatni a jégkorongos pályafutásomat.

Mikor döntötted el, hogy az Egyesült Államokban szeretnél tanulni és hokizni, és miért ezt az utat választottad? Melyik egyetemre fogsz járni, és mit fogsz tanulni?

Mindig is vonzott az amerikai egyetemi rendszer, mert lehetővé teszi, hogy a felsőfokú tanulmányokat az élsporttal ötvözzem, ahelyett, hogy választanom kellene közülük. Miután eldöntöttem, hogy ezt az utat szeretném követni, gyorsan egyértelművé vált, hogy ez a legjobb lehetőség a számomra. Szeptembertől a Lawrence University hallgatója leszek, ahol nemzetközi üzleti tanulmányokat fogok folytatni, miközben az egyetem jégkorongcsapatában is játszom majd.


Ki játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy elérted ezt a pontot?

Elsősorban a szüleimnek szeretném megköszönni, akik mindig is a legnagyobb támogatóim voltak. Számtalan áldozatot hoztak az évek során, hogy segitsenek elérni az álmaimat, és hihetetlenül hálás vagyok mindenért, amit értem tettek. Sportszempontból rengeteggel tartozom a kapusedzőmnek, Spiller Istvánnak is. Az ő szakértelme, türelme és folyamatos támogatása nélkül biztosan nem tartanék ma ott, ahol vagyok.


Hogyan segített neked a Study N Sport a folyamat során?

A Study N Sport csapata hatalmas terhet vett le a vállamról. Onnantól kezdve, hogy segítettek kapcsolatba lépni az amerikai edzőkkel, egészen a bonyolult diákvízum-folyamatig, minden fontos mérföldkőnél támogattak engem. Az útmutatásuk nélkül úgy gondolom, hogy egy ilyen hosszú és bonyolult folyamat során könnyen elbizonytalanodtam volna.


Mi volt a legnagyobb kihívás az USA-beli egyetemi sportolóvá válásod során, és mit vársz a legjobban az ottani élettel és hokival kapcsolatban?

Magyar női jégkorongozóként, korábbi nemzetközi tapasztalat nélkül, az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy felkeltsem az amerikai edzők figyelmét és elnyerjem a bizalmukat. Rendkívül hálás vagyok, hogy sikerült bizonyítanom.

Amit a legjobban várok, az egy teljesen új környezet megtapasztalása, egy másik kultúra felfedezése és a komfortzónámból való kilépés. A hoki terén pedig alig várom, hogy személyesen is találkozzam az új csapattársaimmal, a csapat részévé váljak, és közösen nagyszerű eredményeket érjünk el.


Mik a legnagyobb céljaid jégkorongozóként és hallgatóként az Egyesült Államokban?

Női jégkorongozóként már azt is óriási eredménynek tartom, hogy eljutottam idáig. Előretekintve a célom az, hogy a csapatom fontos és értékes tagjává váljak, miközben játékosként is folyamatosan fejlődöm. Tanulóként pedig a tanulmányaimban szeretném a tőlem telhető legjobbat nyújtani, és erős alapot teremteni a jövőmre nézve.



Mit tanácsolnál azoknak a fiatal jégkorongozóknak, akik az Egyesült Államokban való tanulást és sportolást fontolgatják?

Azt tanácsolom, hogy soha ne hagyják, hogy a kezdeti kihívások vagy a kétségek pillanatai eltántorítsák őket a céljaiktól. Merjenek nagyot álmodni, higgyenek magukban, és dolgozzanak keményen tovább. Ez egy hihetetlen, életre szóló lehetőség, amiért abszolút megéri küzdeni.

Csatlakoznál?

Szeretnénk jobban megismerni téged