Mesélj nekünk egy kicsit arról, hogyan kezdtél el úszni, és melyik egyetemre jártál az Egyesült Államokban!

Négyéves koromban kezdtem el úszni az orvosaim tanácsára, mert asztmás voltam. Hamarosan az, ami terápiaként indult, a szenvedélyemmé vált.

Sok év sportolás után úgy döntöttem, hogy a tanulmányaimat és az úszókarrieremet is az Egyesült Államokban szeretném folytatni. 2022-ben köteleztem el magam a Fresno Pacific University mellett, ahol lehetőségem nyílt mind az akadémiai, mind az atlétikai céljaim elérésére.

Visszatekintve, miért döntöttél úgy, hogy az Egyesült Államokban tanulsz és versenyzel?

Az idő múlásával a tanulás lett a legfontosabb prioritásom. Tudtam, hogy erős úszó vagyok, de kellően realista is voltam ahhoz, hogy megértsem: valószínűleg nem belőlem lesz a következő Gyurta Dániel.

Ugyanakkor az úszás olyan fontos szerepet játszott az életemben, hogy nem akartam, hogy a sok évnyi kemény munka és elhivatottság kárba vesszen. Úgy tekintettem az Egyesült Államokra, mint a tökéletes helyre, ahol ötvözhetem a sportolói hátteremet a kiemelkedő tanulmányi lehetőségekkel.

Végül ez a döntés kifizetődött. Mind az úszóeredményeimnek, mind a tanulmányi profilomnak köszönhetően jelentős ösztöndíjat sikerült elnyernem. Amint ez a lehetőség adódott, már nem volt visszaút.

Most, hogy lediplomáztál, hogyan tekintesz vissza a tapasztalataidra? Hogyan változtatott meg ez az utazás téged emberileg és sportolóként?

Ez az élmény teljesen megváltoztatott, emberként és sportolóként egyaránt.

19 évesen egyedül költöztem ki az Egyesült Államokba, és hirtelen minden kihívást magamnak kellett kezelnem, minden problémát önállóan kellett megoldanom egy teljesen ismeretlen környezetben. Kezdetben a beilleszkedés nem volt könnyű, de idővel természetessé vált, és az Egyesült Államok valóban az otthonommá kezdett válni.

Sport szempontjából az utazásnak megvoltak a maga hullámvölgyei. Nagyon motiváltan kezdtem az egyetemi karrieremet, de a harmadik évemre egy súlyos sérülés után elveszítettem az úszás iránti szenvedélyem nagy részét. Az utolsó évembem azonban úgy döntöttem, hogy a konferenciabajnokságon még egyszer utoljára mindent beleadok – és végül sikerült a saját elvárásaimat is felülmúlnom.

Hogy őszinte legyek, azóta nem voltam vízben. De egy dolog soha nem fog változni: a sport iránti szeretetem. Versenyszerű úszóként eltöltött 19 év után ez a szenvedély mindig az énem része marad.

Mit látsz a legnagyobb különbségnek a magyar és az amerikai úszókultúra, az edzésmódszerek és a versenyek között?

A legnagyobb különbség kétségkívül a csapategység érzése.

Soha nem felejtem el azt az élményt, amikor a konferenciabajnokságunkon versenyeztem, és az egész csapatom a medence partján állt, és az elejétől a végéig nekem szurkolt. Hihetetlen érzés volt.

Az Egyesült Államokban az úszásra nem egyéni sportként tekintenek, hanem csapatsportként. Nem számít, honnan jössz, milyen számokat úszol, vagy milyen gyors vagy. A csapattársaid mindig melletted állnak majd, és támogatnak az edzéseken és a versenyeken is.

Ami az edzéseket illeti, szerintem a magyar rendszer is kezd hasonlítani az amerikai megközelítéshez. Most már nagyobb hangsúlyt fektetnek a minőségre a mennyiséggel szemben. Természetesen nagy különbség van egy 50 méteres sprintre és egy 1500 méteres számra való felkészülés között, de a távolságtól függetlenül a filozófia ugyanaz: a fókuszban a jó minőségű, céltudatos edzésnek kell állnia, nem pedig a mennyiség puszta halmozásának.

Kinek tulajdonítod a legnagyobb szerepet abban, hogy eljutottál oda, ahol ma tartasz?

Kétségkívül a szüleimnek. Ők mindig mellettem álltak. Akár hajnali kettőkor, akár délután kettőkor hívtam őket, mindig felvették a telefont, és mindenben támogattak.

Nagyon sokat köszönhetek az egykori otthoni edzőmnek, Lacinak is, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Kiváló ember, és hatalmas szerepet játszott a fejlődésemben sportolóként és emberként egyaránt.

Hogyan segített a Study N Sport az utad során?

Kezdetben a Study N Sport főként útmutatást nyújtott, segített megérteni a teljes folyamatot és a különböző lehetőségeket. Később a papírmunkában, a jelentkezésekben és az e-mailes kommunikációban segítettek.

Mindig elérhetőek voltak, amikor segítségre volt szükségem. Külön köszönetet szeretnék mondani Flórának is, aki a Study N Sporton keresztül segített felkészülni az angol nyelvű tanulásra.

A legelső lépéstől egészen addig a napig, amíg fel nem szálltam a repülőre, minden lépésnél mellettem álltak és támogattak. Még azután is, hogy megérkeztem az Egyesült Államokba, elérhetőek és hihetetlenül segítőkészek maradtak. Őszintén szólva, az ő támogatásuk nélkül valószínűleg egyáltalán nem jutottam volna ki Amerikába.

Mi volt a legnehezebb része az Egyesült Államokban töltött éveidnek, és mi volt a legjobb élményed?

A legnehezebb rész határozottan az első néhány hónap volt. Alkalmazkodni egy teljesen új környezethez, új barátokat szerezni, és egyszerűen megtalálni a helyemet – messze ez volt a legnagyobb kihívás.

Ami a legjobb emlékemet illeti, az mindenképpen az utolsó konferenciabajnokságom utolsó döntő futama volt. Sérülésből visszatérve, a csapattársaim támogatásával és buzdításával ezüstérmet nyertem. Ez a teljesítmény végül hozzájárult ahhoz, hogy az egyetemen az Év Diáksportolójának (Scholar of the Year) választottak az összes sportoló közül, ami felejthetetlenné tette ezt a pillanatot.

A diploma megszerzésén és a sportolói karriered építésén túl mit adott neked az egyetemi sport az Egyesült Államokban?

Számtalan felejthetetlen élményt adott. Az a három és fél év életem legjobbjai közé tartozott. Természetesen voltak nehéz pillanatok is útközben, de minden kihívás megérte, és egyetlen egyszer sem bántam meg, hogy az Egyesült Államokban való tanulás mellett döntöttem.

Emellett olyan értékes élettapasztalatot szereztem, amelyet tudom, hogy hasznosítani tudok majd, bárhová is sodor a karrierem.

Mit csinálsz most?

Jelenleg a mesterképzésemet fejezem be az írországi Trinity College Dublin-ban. Tavaly ősszel költöztem ide, hogy folytassam a tanulmányaimat, és miután lediplomázom, szeretnék egy ideig Írországban – vagy a közelben – maradni, hogy szakmai tapasztalatot szerezzek, mielőtt döntenék a következő lépésemről.

Ha újra kezdhetnéd, belevágnál megint? Miért?

Mindenképpen. Különösen most, hogy már tudom, milyen hihetetlen élmények várnak a túloldalon, egy másodpercig sem haboznék, hogy újra megtegyem az egészet.

Mit üzennél azoknak a fiatal sportolóknak, akik az Egyesült Államokban való tanuláson és versenyzésen gondolkodnak?

A tanácsom egyszerű: ne gondold túl, csak vágj bele!

A legrosszabb esetben bármikor hazajöhetsz. De azok a lehetőségek, tapasztalatok és emberek, akikkel az amerikai egyetemi rendszeren keresztül találkozhatsz, valóban egyedülállóak, és kár lenne kihagyni őket.

Ragadd meg a lehetőséget, fogadd el a kihívást, és hozd ki belőle a legtöbbet – nem fogod megbánni.