SZÜLŐI SZEMMEL

Vörös Tamás útja az USA-ba – Interjú édesapjával, Vörös Ottóval

1. Hogyan merült fel először a gondolat, hogy a fia az Egyesült Államokban folytassa tanulmányait és sportkarrierjét?

Tamás korábban már többször említette, hogy szívesen kipróbálná a külföldi életet és versenyzést. Amikor 11. osztályos volt, megkeresett minket egy másik ügynökség azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy sportösztöndíjat szerezhetne az Egyesült Államokban. Ekkor döntöttünk úgy, hogy teszünk egy próbát.

Sajnos az első ügynökség nem tudott megfelelő ajánlatot biztosítani. Ekkorra azonban mindannyian komolyan elköteleződtünk az amerikai továbbtanulás gondolata mellett, így nem adtuk fel.

2. Szülőként mi volt az első gondolata, amikor felmerült az amerikai tanulás lehetősége?

Az első gondolatom az volt, hogy milyen hihetetlen lehetőség lehet ez Tamás számára!

Ám ahogy a dolgok egyre komolyabbra fordultak, a szülői léttel járó érzelmek is felszínre törtek. Végtére is ez azt jelentette, hogy el kell engednünk a gyermekünket egy számunkra ismeretlen világba, több ezer kilométerre az otthonától.

Ez nem olyan, hogy hazajöhet a hétvégére. Ehelyett el kell fogadnunk, hogy egyszerre négy-öt hónapig csak telefonhívásokon és videóbeszélgetéseken keresztül tarthatjuk a kapcsolatot.

Szülőként ezzel nem könnyű megbarátkozni.

3. Melyek voltak a legnagyobb aggodalmai vagy bizonytalanságai, mielőtt Tamás elindult az Egyesült Államokba?

Az angoltudása miatt egyáltalán nem aggódtunk, hiszen jól beszél angolul, és mindig könnyen beilleszkedett az új közösségekbe. Az is megnyugtató volt, hogy tudtuk, lesznek magyar csapattársai.

A kétségeink inkább a mindennapi élettel voltak kapcsolatosak.

Mi történik, ha megbetegszik? Milyenek lesznek a kollégiumi körülmények? Hozzájut-e majd a megfelelő étkezéshez? Hogyan boldogul majd a mosással és a többi mindennapi teendővel?

Ezek apróságnak tűnhetnek, de szülőként pontosan ezek azok a kérdések, amelyek miatt aggódik az ember.

4. Miben nyújtott a Study N Sport a legértékesebb támogatást a jelentkezési és a kiutazási folyamat során?

Tapasztalatunk egyik legpozitívabb része az ügynökség professzionális kommunikációs platformja volt, amely lehetővé tette számunkra, hogy szinte napi szinten kövessük a folyamat alakulását.

Segítséget kaptunk az egyetemi edzőkkel való kommunikációban, és azt is nagyra értékeltük, hogy a csapat átnézte a szerződéstervezetet, mielőtt aláírtuk volna.

Ugyanilyen értékes volt a vízumkérelmezési folyamat során nyújtott támogatásuk is.

Összességében biztonságérzetet adott a tudat, hogy nem egyedül kell eligazodnunk egy teljesen ismeretlen rendszerben.

5. Ön szerint az amerikai egyetemi rendszer hogyan segíti fiát abban, hogy egyensúlyt teremtsen a tanulmányai és a sportkarrierje között?

Úgy gondolom, ha Tamás Magyarországon maradt volna, rendkívül nehéz lett volna számára összeegyeztetni a magas szintű vízilabdát az egyetemi tanulmányokkal. Valós esély volt arra, hogy előbb-utóbb választania kellett volna a kettő között.

Tapasztalataink alapján az amerikai egyetemi rendszer sokkal rugalmasabb és támogatóbb a sportoló hallgatókkal szemben.

Segítenek a hallgatóknak úgy megszervezni az órarendjüket, hogy az illeszkedjen az edzésekhez és a mérkőzésekhez. A napi óraszám kezelhető, a professzorok pedig rugalmasak.

Volt például olyan alkalom, amikor Tamás egy Los Angeles-i szállodában írta meg az egyik vizsgáját a csapat egészségügyi stábja egyik tagjának felügyelete mellett.

A vizsgaidőszakokat sem éli meg annyira stresszesnek vagy megterhelőnek, mint amilyennek a magyar egyetemi rendszerből ismerjük.

Természetesen a hallgatóknak keményen kell tanulniuk, és meg kell felelniük a tanulmányi követelményeknek, de úgy érezzük, hogy a rendszer valóban támogatja az oktatás és a versenysport közötti egyensúlyt.

Van egy másik fontos gyakorlati előny is: az uszoda, az egyetemi épületek, a kollégium és a menza mind hét-nyolc percnyi sétára találhatók egymástól.

Ez rengeteg időt és energiát takarít meg, ami különösen értékes egy élsportoló életében.

6. Milyen pozitív változásokat vett észre a fián, mióta megkezdte tanulmányait és a versenyzést az Egyesült Államokban?

Tamás már a külföldre költözés előtt is meglehetősen önálló volt, de úgy érezzük, még felelősségteljesebb, fókuszáltabb és céltudatosabb lett.

Megtanulta hatékonyan beosztani az idejét, és egyensúlyt teremteni a tanulmányai, az edzések és a mindennapi kötelezettségei között.

Az is nagyban hozzájárult a személyes fejlődéséhez, hogy egy teljesen más környezetben kellett feltalálnia magát.

A vízilabdában is jelentős fejlődést ért el, különösen a taktikai fegyelem terén.

Bekket játszik, és most már jóval kevesebb kiállítást kap, mint korábban.

Különösen büszkék vagyunk arra, hogy az edzője elismerte az elhivatottságát, és a csapat egyik legelkötelezettebb játékosának tartja.

Szülőként talán a legfelemelőbb érzés látni, hogy nemcsak sportolóként fejlődik, hanem egyre érettebb és önállóbb fiatal felnőtté is válik.

7. Ha újra meghozhatná a döntést, most is amerikai egyetemet választana a fiának? Miért?

Igen, egyértelműen. Gondolkodás nélkül ugyanezt a döntést hoznánk meg újra.

Látjuk, hogy Tamás megtalálta a helyét, jól beilleszkedett, és boldog. Mind tanulmányi, mind sporttéren fejlődik.

Természetesen hiányzik nekünk, és a távolságot sem mindig könnyű kezelni. De hiszünk abban, hogy olyan lehetőséget kapott, amely meghatározó hatással lehet a jövőjére.

A diploma megszerzésén és az értékes sporttapasztalatokon túl lehetősége van megismerni egy másik kultúrát, új kapcsolatokat építeni, és olyan szintű önállóságra szert tenni, amelyből élete végéig profitálhat.

8. Mit tanácsolna azoknak a szülőknek, akiknek a gyermekük tehetséges sportoló, de még bizonytalanok az amerikai továbbtanulást illetően?

Szülőként ez kétségkívül nagyon nehéz döntés.

El kell engedned a gyermekedet, gyakran nagyon messzire, és el kell fogadnod, hogy fizikailag már nem lehetsz jelen a mindennapi életében.

Ugyanakkor ez egy hihetetlen lehetőség lehet, nemcsak a tanulás és a sport terén, hanem az önálló felnőtt életre való felkészülésben is.

Azt tanácsolom a többi szülőnek, hogy alaposan járjanak utána a dolgoknak, beszéljenek olyan családokkal, akik már végigcsinálták ezt a folyamatot, és mindenekelőtt vegyék komolyan a gyermekük ambícióit.

Fontos, hogy ez valóban a fiatal saját döntése és célja legyen, mert végső soron neki kell majd szembenéznie a mindennapok kihívásaival.

Visszatekintve most úgy érezzük, bár szülőként nehéz volt elengedni Tamást, abszolút megérte megadni neki ezt a lehetőséget.

Mert a szülői lét egyik legnehezebb feladata megtanulni elengedni a gyermekünket.

De ha ezzel hozzásegítjük őt az álmai megvalósításához, akkor talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit valaha tehetünk érte.

Csatlakoznál?

Szeretnénk jobban megismerni téged