Mesélj egy kicsit arról, hogyan kezdtél el röplabdázni, és melyik egyetemre jártál az Egyesült Államokban.

Nyolc évig versenytáncoltam, de úgy éreztem, valami mást is ki szeretnék próbálni. Egy barátom javasolta, hogy látogassak el egy röplabdaedzésre, és már a legelső alkalom után beleszerettem a sportágba. 2015-ben csatlakoztam a PTE PEAC-hoz, és elkezdtem versenyszerűen játszani.

Az Egyesült Államokban az első két évemet az iowai Southwestern Community College-ban töltöttem, majd tanulmányaimat a nyugat-virginiai Glenville State University-n fejeztem be.

Visszatekintve, miért döntöttél úgy, hogy az Egyesült Államokban tanulsz és röplabdázol?

Gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy az Egyesült Államokba költözzek. Amint megtudtam, hogy a sport lehetővé teheti ezt az álmot, nem volt kérdés, hogy ezt az utat szeretném választani.

Most, hogy már lediplomáztál, szerinted hogyan változtatott meg ez a tapasztalat téged mint embert és mint sportolót?

Szinte teljesen megváltoztatott, de egyértelműen a legjobb irányba. Önállóságra tanított, sportolóként pedig kitartást, fegyelmet és a sport iránti még nagyobb szeretetet adott, mint ami korábban volt bennem.

Miben látod a legnagyobb különbséget a magyar és az amerikai röplabdakultúra, edzésmódszerek és versenyrendszerek között?

A sport iránti szenvedély sokkal erősebb – nemcsak a sportolók, hanem a szurkolók körében is. A versenyszezon felépítése nagyon eltérő, és hihetetlen támogatást kapunk a teljes edzői és kisegítő stábtól.

Kinek köszönheted leginkább a sikereidet?

Édesanyámnak, aki egész életemben arra ösztönzött, hogy merjek nagyot álmodni, és mindig támogatott mindenben, amit tenni szerettem volna.

Hogyan segített neked a Study N Sport az utad során?

Mindenben abszolút segítettek. Az elején sok kétségem volt, de az út minden lépésénél támogattak, így szinte az egész folyamat zökkenőmentes és stresszmentes volt.

Mi volt a legnagyobb kihívás az Amerikában töltött éveid alatt, és mi a legkedvesebb emléked?

18 évesen egy másik kontinensre költözni, és mindent egy idegen nyelven intézni, határozottan óriási kihívás volt. Szerencsére mindkét egyetemen hihetetlen támogatást kaptam.

Rengeteg felejthetetlen élményben volt részem, így nehéz lenne csak egyet kiválasztani. Csodálatos volt a tavaszi szünetekben a barátaimmal utazni, és az egyik legkedvesebb emlékem az, amikor az utolsó szezonomban megnyertük a Senior Night mérkőzésemet, és továbbjutottunk a bajnokságban – miközben a szüleim is ott voltak, hogy ezt láthassák.

A diploma megszerzésén és a röplabdás karriered építésén túl mit adott neked az egyetemi röplabda az Egyesült Államokban?

Egész életre szóló kapcsolatokat adott – barátokkal, professzorokkal, edzőkkel, kisegítő személyzettel és még szülőkkel is. Sokukkal még ma is tartom a kapcsolatot, és remélem, hogy ezek a kapcsolatok még hosszú évekig megmaradnak.

Mit csinálsz most, és a röplabda mennyire része még az életednek?

Jelenleg a szakmai karrieremet kezdem el építeni a területemen, mielőtt mesterképzésre jelentkeznék.

Sajnos ebben az évben a röplabda nem része az életemnek, de remélem, hogy ez a jövőben változni fog.

Ha mindent elölről kezdhetnél, ugyanígy döntenél? Miért?

Ezt már sokszor megkérdezték tőlem, és a válaszom mindig ugyanaz: mindenképpen.

Minden kihívás ellenére életem legjobb négy éve volt ez.

Mit üzennél azoknak a fiatal röplabdázóknak, akik az Egyesült Államokban való tanuláson és versenyzésen gondolkodnak?

Ha megvan a lehetőséged, élj vele!

Még ha eleinte ijesztőnek is tűnik, ez egy egyszeri és megismételhetetlen élmény lesz, amely segít megalapozni a jövődet.