„14 évesen egyértelmű célt tűztem ki magam elé: az Egyesült Államokban szeretném folytatni a jégkorongozói karrieremet.” – Interjú Bauer Jázminnal

Hogyan kezdtél el jégkorongozni, és mikor érezted először, hogy komolyabban szeretnél foglalkozni ezzel a sportággal?

Hatévesen léptem először jégre a másodunokatestvéreim hatására, és a hoki azóta az életem meghatározó része. Mindig is komolyan vettem a sportot, és már kiskoromtól kezdve tudtam, hogy elhivatottan szeretném űzni. A fordulópont körülbelül 14 éves koromban jött el, amikor tiszta célt tűztem ki magam elé: az Egyesült Államokban szeretném folytatni a hokis karrieremet.

Mikor döntötted el, hogy az Egyesült Államokban szeretnél tanulni és hokizni, és miért ezt az utat választottad? Melyik egyetemre fogsz járni, és mit fogsz tanulni?

Mindig is vonzott az amerikai egyetemi rendszer, mert lehetővé teszi, hogy egyszerre folytassak felsőfokú tanulmányokat és sportoljak versenyszerűen, anélkül, hogy választanom kellene a kettő között. Amint rájöttem, hogy ezt az utat szeretném követni, gyorsan világossá vált, hogy ez a legjobb lehetőség számomra. Szeptembertől a Lawrence University-re fogok járni, ahol nemzetközi üzleti tanulmányok (International Business) szakon fogok tanulni, és emellett az egyetem női jégkorongcsapatában is játszom majd.

Ki játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy elérted ezt a pontot?

Elsősorban a szüleimnek köszönhetek mindent, akik mindig is a legnagyobb támogatóim voltak. Számtalan áldozatot hoztak az évek során, hogy segitsenek elérni az álmaimat, és hihetetlenül hálás vagyok mindenért, amit értem tettek. Szakmai szempontból szintén hatalmas köszönettel tartozom a kapusedzőmnek, Spiller Istvánnak. Az ő szakértelme, türelme és folyamatos támogatása nélkül biztosan nem tartanék ma itt.

Hogyan segített neked a Study N Sport ezen az úton?

A Study N Sport csapata óriási terhet vett le a vállamról a teljes folyamat során. Az amerikai edzők megkeresésétől kezdve a bonyolult diákvízum-igénylésig minden lépésnél mellettem álltak. Őszintén hiszem, hogy az ő útmutatásuk nélkül könnyen túlterheltnek érezhettem volna magam egy ilyen hosszú és összetett folyamatban.

Mi volt a legnagyobb kihívás az amerikai egyetemi hoki felé vezető utadon, és mit vársz a legjobban az ottani élettel és játékkal kapcsolatban?

Nemzetközi tapasztalat nélküli magyar női jégkorongozóként az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy felkeltsem az amerikai edzők figyelmét és elnyerjem a bizalmukat. Ezért vagyok különösen hálás azért, hogy bizonyítani tudtam magamnak. Leginkább azt várom, hogy megtapasztaljak egy teljesen új környezetet, megismerjek egy más kultúrát, és kilépjek a komfortzónámból. A hoki terén pedig alig várom, hogy személyesen is találkozzam a csapattársaimmal, a csapat részévé váljak, és közösen dolgozzunk a nagy sikerek eléréséért.

Mik a legnagyobb céljaid jégkorongozóként és diákként az Egyesült Államokban?

Úgy gondolom, hogy női jégkorongozóként már önmagában az is hatalmas teljesítmény, hogy elértem ezt a pontot. Előretekintve, szeretnék a csapatom meghatározó tagjává válni, miközben játékosként is folyamatosan fejlődöm. Tanulmányi téren az a célom, hogy a legmagasabb szinten teljesítsek, a legtöbbet hozzam ki az oktatásból, és erős alapot teremtsek a jövőm számára.

Mit üzennél azoknak a fiatal jégkorongozóknak, akik fontolgatják, hogy az Egyesült Államokban tanuljanak és sportoljanak?

Azt tanácsolnám, hogy soha ne hagyják, hogy a kezdeti kihívások vagy a kétségek az álmaik útjába álljanak. Merjenek nagyot álmodni, és mindig higgyenek magukban. Ez egy vissza nem térő lehetőség, amiért abszolút megéri keményen dolgozni.