Sziasztok!

A nevem Erdősi Csanád, 17 éves vagyok, és az Xceed Oakmoor Academy-n tanulok. A tanulmányaim mellett a Des Moines Oakmoor Patriots csapatában játszottam az elmúlt szezonban.

Most már pontosan egy éve élek Des Moines-ban, Iowában.

Hogyan vált a hoki az életed részévé?

A hokival édesapámon keresztül ismerkedtem meg, amikor hatéves voltam. Minden edzésen apa meze lógott a dunaújvárosi jégcsarnok tetejéről, ami folyamatosan arra emlékeztetett, hogy soha ne adjam fel.

Gyerekként több sportot is űztem egyszerre – úsztam, fociztam, és még a dzsúdót is kipróbáltam. De a jégkorong már a kezdetektől fogva annyi értékes leckét tanított nekem, hogy végül úgy döntöttem, versenyszerűen szeretném folytatni.

Hogy tetszik az élet az Egyesült Államokban?

Az amerikai élet más, és mindenképpen beletelik néhány hétbe, amíg az ember megszokja. De amint beilleszkedtem, az egész élmény egy valóra vált álommá vált.

Csodálatos időt töltöttem itt. A hokinak köszönhetően sok barátot szereztem, értékes kapcsolatokat építettem ki, és olyan élettapasztalatokkal gazdagodtam, amelyeket örökre magammal viszek majd.

Könnyű volt a beilleszkedés?

A beilleszkedés egyáltalán nem volt nehéz. A csapattársaim és az edzőim az első naptól kezdve hihetetlenül támogatóak voltak, és mindig tudtam, hogy számíthatok rájuk.

Amikor megérkeztem, az angolom még nem volt tökéletes, de az idő múlásával a nyelvtudásom jelentősen fejlődött. Ez a jégen és azon kívül is sokkal könnyebbé tette a társasági életet.

Miben más a hoki az Egyesült Államokban Magyarországhoz képest?

A bajnokság, amelyben játszottam, a világ három legjobb junior jégkorong-bajnokságának egyike, így a csapatba kerülésért folyó harc rendkívül intenzív. Időnként ez a nyomás határozottan stresszes volt számomra.

A jégfelület kisebb, mint Európában, ami sokkal gyorsabbá teszi a játékot, és a fizikai kontaktus is sokkal erősebb. Ez a kombináció minden mérkőzést még nagyobb kihívássá tett.

Mik a céljaid a jövőre nézve?

A következő szezonra a legnagyobb célom, hogy kiválasszanak az USHL Drafton, ami a legmagasabb szintű junior jégkorong-bajnokság az Egyesült Államokban, majd helyet kapjak egy csapatban.

Ha ez nem jön össze, az a célom, hogy a NAHL-ben folytassam a pályafutásomat.

Hogyan reagáltak a szüleid a döntésedre, hogy külföldre költözöl?

A szüleim mentálisan támogattak, mióta az Egyesült Államokba költöztem. Nagyon sokat köszönhetek nekik, és a mai napig a legjobbat akarják nekem, és mindenben támogatnak, amit csinálok.

Milyenek az edzések?

A napot általában egy jégen zajló technikai edzéssel kezdjük. Ezt követően a csapat gyakran közösen megy el reggelizni, majd délelőtt 9 vagy 10 óra körül már az osztályteremben ülünk, készen az iskolára.

Közvetlenül az órák után szárazedzésünk van. Mérkőzések előtt a mobilitásra és a nyújtásra összpontosítunk, míg a rendes edzésnapokon erőnléti edzést végzünk.

Amint véget ér a szárazedzés, azonnal megyünk vissza a jégre egy intenzív csapatedzésre.

Egy jól megérdemelt vacsora után az este hátralévő részét pihenéssel és regenerálódással töltöm.

Az edzések pörgősek, megerőltetőek és fegyelmezettek, de egyben nagyon szórakoztatóak is.

Mit üzennél azoknak a fiatal sportolóknak, akik az Egyesült Államokban való tanuláson és versenyzésen gondolkodnak?

Ha azon gondolkodsz, hogy az Egyesült Államokban tanulj és sportolj, vágj bele.

Egy ilyen élményt egész életedben magaddal hordozol majd, és teljesen megéri.