Hogyan kezdtél el sportolni? Mi inspirált az elindulásban?

A sport mindig is az életem része volt. Már egészen kiskoromtól kezdve imádtam a vízben lenni, és a kerékpározást, valamint a gördeszkázást is élveztem.

A vízilabda és az úszás iránti álmom igazán azután kezdődött, hogy végignéztem, amint a magyar férfi vízilabda-válogatott aranyérmet nyert a 2004-es athéni olimpián. Ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam magamnak: „Olimpiai bajnok akarok lenni.”

Nem sokkal ezután szabadidős jelleggel kezdtem el vízilabdázni. Az edzőm azonban azt mondta, hogy nem vagyok elég jó úszó, ezért a vízilabdás edzéseim mellett elkezdtem úszóedzésekre is járni.

Idővel rájöttem, hogy az úszást sokkal jobban élvezem. Úgy éreztem, hogy a vízilabda csapatorientált jellege nem igazán nekem való, ezért úgy döntöttem, hogy teljesen az úszásra fókuszálok.

Kezdetben csak heti három alkalommal edzettem, de folyamatosan fejlődtem. A szüleim végül elvittek a város egyetlen versenyúszó klubjához egy próbajátékra. Az edzők azt mondták nekik, hogy kiváló fizikai adottságaim vannak, de sajnos úgy vélték, túl későn kezdtem, és már túl idős vagyok ahhoz, hogy versenyúszó váljon belőlem.

Néhány nappal később mégis úgy döntöttem, hogy elkötelezem magam az úszás mellett. Fokozatosan növeltem az edzéseim számát heti háromról ötre, majd végül hétre. Lépésről lépésre fejlődtem, egyre jobban beleszerettem a versenyzésbe, és felfedeztem, mekkora örömet hoz a versenyúszás az életembe.

Mennyire támogatták a szüleid és a családod azt a döntésedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?

A szüleim mindig is támogattak az álmaim megvalósításában, mind a tanulmányaimban, mind a sportban.

2010-ben édesapám kivitt az Egyesült Államokba, hogy néhány hétig egy középiskolai úszócsapattal edzhessek. Ez az élmény ültette el bennem azt az álmot, hogy egy nap Amerikában, egyetemi szinten tanuljak és versenyezzek.

A családom felismerte, milyen fontos volt nekem ez az álom, és minden egyes nap támogattak az elérésében.

Egy ponton édesapám még az úszóedzői szakmát is kitanulta autodidakta módon, amerikai úszóprogramok könyveit és oktatóvideóit tanulmányozva, hogy minél jobban segíthesse az úszóként való fejlődésemet.

Édesanyám főként a napi táplálkozásomban és a tanulmányi felkészülésemben támogatott, különösen az angoltudásom fejlesztésében és az egyetemi felvételi vizsgákra való felkészülésben.

Hogyan segített a Study N Sport a folyamat során?

A Study N Sport segített felépíteni a sportolói portfóliómat, és támogatást nyújtott a kapcsolatfelvételben az egyetemi edzőkkel a toborzási folyamat során.

Miben különbözött az amerikai edzés a magyarországitól?

A legnagyobb különbség a „minőség a mennyiség felett” filozófia, a szárazföldi edzésekre helyezett nagyobb hangsúly, valamint a dinamikusabb, változatosabb technikai gyakorlatokat tartalmazó edzések.

Egy másik fontos különbség a tanulás és a sport közötti erős egyensúly. Az amerikai egyetemek nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a diák-sportolók mindkét területen sikeresek legyenek.

A tanulmányi eredmények soha nem szorulhatnak háttérbe a sport mögött. A diák-sportolóknak magas követelményeknek kell megfelelniük mind az osztályteremben, mind a medencében. Ha valaki tartósan alulteljesít bármelyik területen, gyorsan elveszítheti a helyét a csapatban.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz a beilleszkedés? Hogyan boldogultál a nyelvvel?

A csapatom a kezdetektől fogva hihetetlenül befogadó volt, és ugyanígy az amerikai diákok, professzorok és az egyetemi személyzet többsége is. Mindenki mindig kész volt segíteni, legyen szó egy edzésterv elmagyarázásáról, az egyetemi rendszer működésének megértéséről vagy egyszerűen csak arról, hogy otthon érezzem magam.

Az amerikai vendégszeretetet szinte azonnal megtapasztaltam. Még két hete sem voltam az USA-ban, amikor az egyik csapattársam meghívott, hogy töltsem a Hálaadást a családjával Észak-Karolinában. Hasonlóképpen, a legelső egyetemi bajnokságunkon nemcsak a csapattársaim, hanem más diákok, sportolók, sőt a szüleik is – akik közül sokakkal még soha nem találkoztam – szurkoltak nekem és támogattak engem.

Ami a nyelvet illeti, bár erős angol nyelvtudással érkeztem – felsőfokú nyelvvizsgával, valamint sikeres SAT és TOEFL vizsgákkal –, az egyetemi évek alatt mégis érezhető fejlődésen mentem keresztül.

A legnagyobb kihívást a mindennapi beszélt angol nyelv megszokása és az egyetemi szintű közgazdaságtani előadások megértése jelentette. Az első naptól kezdve különösebb nehézség nélkül tudtam követni a beszélgetéseket és az előadásokat, de beletelt néhány hónapba, mire magabiztosan és gyorsan tudtam válaszolni, különösen az amerikai szlenggel és informális kifejezésekkel teli beszélgetésekben.

Miben különbözött az étrended az USA-ban attól, amit Magyarországon megszoktál?

Otthon, Magyarországon többnyire édesanyám házias ételeit ettem, és egy jól kiegyensúlyozott étrendet követtem, amely különféle étrend-kiegészítőket is tartalmazott.

Az USA-ban lehetőségem nyílt arra, hogy napi szinten sokkal változatosabb ételeket próbáljak ki. Az egyetememnek három étkezdéje is volt, amelyek a hét minden napján, gyakorlatilag egész nap nyitva tartottak. Ez azt jelentette, hogy bármikor frissen készített ételeket fogyaszthattam, korlátlan mennyiségben.