Mikor kezdtél el sportolni, és mi inspirált arra, hogy belevágj?

A szüleim mindig is szenvedélyesen szerették a sportot. Soha nem kényszerítettek egyetlen konkrét sportágra sem, de hittek abban, hogy aktívan kell csinálnom valamit. Egy ideig egyszerre dzsúdóztam, sakkoztam, teniszeztem és fociztam. Ahogy idősödtem, választanom kellett közülük egyet, és végül a foci győzött.

Mennyire támogatta a családod azt a döntésedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?

A tanulmányaim folytatása soha nem volt kérdés – mindig is elvárás volt. A középiskola utolsó évében a Ferencváros II-ben játszottam, és úgy éreztem, ez lehet az esélyem arra, hogy bekerüljek az első csapatba. Néhány hónap után azonban rájöttem, hogy erre a lehetőségre kevés az esély.

Ekkoriban néhány barátom már az Egyesült Államokba ment tanulni, és kizárólag pozitív dolgokat meséltek a tapasztalataikról. Hihetetlen kihívásként tekintettem erre, amibe szerettem volna belevágni, és a szüleim minden lépésnél támogattak.

Hogyan segített neked a Study N Sport?

Amikor 2014 decemberében eldöntöttem, hogy az Egyesült Államokban szeretném folytatni a tanulmányaimat, kezdetben egyedül próbáltam intézni a teljes jelentkezési folyamatot. Rendkívül nehéz volt megtalálni a megfelelő kapcsolatokat, és mivel viszonylag későn kezdtem el, sok egyetemen már beteltek a keretek, vagy elfogytak az ösztöndíj-lehetőségek.

A Study N Sport hozzáférést biztosított számomra egy kiterjedt adatbázishoz, és hihetetlenül leegyszerűsítette a kommunikációt az edzőkkel. Hirtelen több iskolától is kezdtem érdeklődést kapni. Végül az első komoly ajánlatot fogadtam el, amit kaptam, mert az egy New York-i egyetemtől érkezett – egy olyan várostól, ahol mindig is álmodoztam, hogy élni fogok.

Hogyan hasonlítható össze az Egyesült Államokban végzett edzés a magyarországival?

Maga az edzés nem különbözött drámaian attól, amihez Magyarországon szoktam, kivéve, hogy több időt töltöttünk a konditeremben.

A legnagyobb különbséget a szezon alatti terhelés jelentette. Szeptembertől novemberig háromnaponta játszottunk meccseket, és bárki, aki rendszeresen játszott, folyamatos apróbb sérülésekkel küszködött.

Az első évemben még egy fáradásos törés is volt a lábfejemben. Egyik meccset sem akartam kihagyni, ezért három hétig teljesen kihagytam az edzéseket, és csak a mérkőzésekre jelentem meg.

A szezonon kívüli időszak (off-season) viszont brutális volt. Februártól májusig leginkább a futásról és az erőnléti edzésről szólt a program, csak egy kevés focival – éppen csak annyival, hogy ne felejtsük el, milyen érzés játszani.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni? Hogyan boldogultál a nyelvvel?

Mielőtt az Egyesült Államokba költöztem, azt gondoltam, hogy a magyarországi mércéhez képest nagyon jó az angolom. Amikor azonban megérkeztem, két skót, egy angol és egy ausztrál csapattársammal éltem együtt. Körülbelül két hónapig többnyire csak bólogattam, mert alig értettem, amit beszélnek.

Tanulmányi szempontból nem volt megterhelő, de határozottan nem is volt olyan egyszerű, mint amire számítottam. Az osztályozási rendszer teljesen más volt, így ahhoz is kellett egy kis idő, hogy hozzászokjak.

Mennyire volt más az étrended ahhoz képest, amit Magyarországon megszoktál?

A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megtanuljak főzni. Kezdetben egyáltalán nem volt könnyű dolgom. Amikor csak lehetőségem volt rá, próbáltam egészségesen étkezni, de a sport, az iskola és a saját ételeim elkészítésének egyensúlyban tartása nem volt mindig egyszerű feladat.

Hogyan nézett ki egy átlagos napod?

Azok voltak a szép idők!

A legtöbb reggel órákkal kezdődött, majd ebéd után erőnléti edzés, délután pedig csapatedzés következett. Esténként általában együtt vacsoráztunk a csapattal, utána tanultunk, és ha maradt még időnk, pihentünk vagy beszélgettünk.

Mi a legbüszkébb eredményed vagy a kedvenc emléked a labdarúgó karrieredből?

Valószínűleg az, hogy a négy évem alatt kétszer is bejutottunk a konferencia elődöntőjébe, és háromszor választottak be az All-Conference Team-be.

Jelenleg az egyetemem történetének három legeredményesebb góllövője között is szerepelek, amire rendkívül büszke vagyok.

Mi a véleményed az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak másképp?

Az egyik legnagyobb különbség, hogy a hallgatóknak különböző tudományterületekről is kell kurzusokat felvenniük, nem csak a szakukhoz közvetlenül kapcsolódó órákat. Ez szélesebb körűvé teszi az oktatási tapasztalatot, még akkor is, ha néha kevésbé tűnik specializáltnak.

Melyik egyetemre jártál, és mit tanultál?

A Queens College-ba jártam, amely a City University of New York (CUNY) egyik felsőfokú intézménye, és nemzetközi üzleti tanulmányok (International Business) szakon végeztem.

Mesélnél arról, hogy mit csinálsz most? Hogyan alakult az életed az amerikai egyetemi évek óta?

A diploma megszerzése után a kereskedelmi hitelezés területén kezdtem el dolgozni, ma pedig kereskedelmi ingatlanhitelezéssel foglalkozom New Yorkban.

Soha nem gondoltam volna, hogy tíz évvel később még mindig itt leszek. Az egyetemi éveim alatt megismertem életem szerelmét, és 2024-ben összeházasodtunk Budapesten.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik ugyanezen az úton gondolkodnak?

Mindenképpen ajánlom bárkinek, aki szereti a sportot és a tanulást is. A sportod iránti elkötelezettség évei elvihetnek a világ túloldalára, és ez egy hihetetlen élmény.

Ez az utazás rengeteget adott nekem – itt találtam meg a feleségemet, életre szóló barátságokat kötöttem, és olyan emlékeket szereztem, amelyeket mindig őrizni fogok.