Mikor kezdtél el vívni, és mi inspirált arra, hogy válaszd ezt a sportot?

Körülbelül hétéves koromban kezdtem el vívni. A szüleim fontosnak tartották, hogy már korán elkezdjek sportolni. A vívás előtt két évig atlétikáztam, de unalmasnak találtam, és a futást sem igazán szerettem. A labdasportokban sem voltam különösebben jó, így a vívás bizonyult a tökéletes sportnak számomra, hogy szellemileg és fizikailag is fejlődjek.

Mennyire támogatta a családod a döntésedet, hogy külföldön tanulj és versenyezz?

A szüleim minden lehetséges módon támogattak. Bármilyen nehéz is mindannyiunknak, hogy ilyen messze vagyunk egymástól, mindannyian egyetértettünk abban, hogy a külföldi tanulás sokkal több lehetőséget biztosít majd a jövőmre nézve.

Hogyan segített neked a Study N Sport?

Segítettek kapcsolatba lépni az egyetemi edzőkkel, és végigvezettek a teljes jelentkezési folyamaton. A mentorálásuk hihetetlenül értékes volt, mivel az amerikai egyetemekre való jelentkezés nagyon eltér a magyarországi felvételi folyamattól.

Milyen volt a kinti edzés a magyarországihoz képest?

Itt az edzéseken sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a csapatmunkára, még akkor is, ha a vívás alapvetően egyéni sport. Csapatkapitányi pozícióink is vannak, és gyakran mi magunk felelünk az edzések egy részének megtervezéséért, sőt vezetéséért is.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni? Hogyan boldogultál a nyelvvel?

A beilleszkedés meglehetősen könnyen ment. Természetesen időbe telt megszokni a kultúrát, de gyorsan alkalmazkodtam. Már hosszú évek óta folyékonyan beszélek angolul, így a nyelv soha nem jelentett problémát.

Mennyire volt más az étrended ahhoz képest, amit Magyarországon megszoktál?

Az otthoni alapanyagok általában sokkal egészségesebbek, míg itt sok élelmiszer tartalmaz GMO-kat, tartósítószereket és magas fruktóztartalmú kukoricaszirupot, így a szervezetemnek időbe telt a megszokás. Ettől függetlenül szeretek főzni itt is és otthon is, így a mai napig magamnak készítem az ételeim jelentős részét.

Hogyan nézett ki a mindennapi életed?

Minden reggel vívóedzéssel indul, és néha délután is edzünk. Az edzések között órákra járok és tanulok. Emellett egy RNS-kutató laboratóriumban is dolgozom, esténként pedig általában jógázni járok.

Mi a legbüszkébb eredményed vagy legkedvesebb emléked a vívókarrieredből?

Őszintén szólva nagyon nehéz csak egyet választani.

Mit szeretsz a legjobban Amerikában? Szerinted létezik valójában az „amerikai életérzés”?

A lehetőségeket.

Itt minden adott annak, aki sikeres akar lenni és követni szeretné az álmait – egyszerűen csak eléggé kell akarni, és hajlandónak kell lenni keményen dolgozni érte.

Az amerikai szemléletmód meglehetősen különbözik attól, amit otthon tapasztaltam, különösen abban, ahogyan az emberek sokkal lazább és optimistább hozzáállással kezelik az életet.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak másképp?

Úgy gondolom, hogy az amerikai oktatási rendszer általában véve hatékonyabb, mint az otthoni, bár kétségkívül nem tökéletes.

A hallgatóknak megvan a kötelező tantárgyak listája, amelyek a diploma megszerzéséhez szükségesek, de van öt-hat olyan választható tantárgyunk is, amelyek lehetővé teszik, hogy a fő szakunkon kívüli témákat tanuljunk, egyszerűen csak azért, mert érdekelnek minket.

Ezek a választható tárgyak szinte bármik lehetnek – filmkészítés, zene, művészetek, számítógépes programozás és még sok más.

Egy másik nagy különbség az értékelés. Bár a vizsgák még mindig jelentős részét teszik ki a végső jegynek, a diákok pontokat szereznek a látogatottsággal, a házi feladatokkal és a csoportos projektekkel is. Ez lehetőséget teremt az átlag javítására még akkor is, ha egy vizsga nem sikerül különösen jól.

Melyik egyetemre jársz, és mit tanulsz?

A University of California, San Diego (UC San Diego) egyetemre járok.

Főszak: Általános biológia

Mellékszak (minor): Kémia

Mesélnél arról, hogy most mit csinálsz? Hogyan alakult az életed, amióta kiköltöztél Amerikába?

Jelenleg harmadéves vagyok az UC San Diego-n.

Továbbra is aktív tagja vagyok a vívócsapatnak, miközben egy RNS-kutató laboratóriumban is dolgozom. Emellett önkénteskedem a közösségemben, és társelnökként tevékenykedem egy biológus hallgatói szervezet egyik bizottságában.

Tavaly nyáron a UCI Vakcinakutatási és Fejlesztési Központban végeztem szakmai gyakorlatot, idén nyáron pedig a University of Pennsylvania egyik mRNS-kutató laboratóriumához fogok csatlakozni, ami miatt hihetetlenül izgatott vagyok.

A diploma megszerzése után az a célom, hogy egy nagy gyógyszergyártó cégnél dolgozzak, mielőtt végül mesterképzésre vagy PhD-re jelentkeznék.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik ezen az úton gondolkodnak?

Ha vagy olyan szerencsés, hogy lehetőséged nyílik az Egyesült Államokban tanulni, vágj bele.

Nem könnyű hátrahagyni az otthont és mindent, ami megszokott, de az áldozatok abszolút megérik.

A végén sokszorosan meg fog térülni.