Mikor kezdtél el sportolni, és mi inspirált az elindulásban?

Nagyon fiatalon kezdtem el sportolni, és sok különböző tevékenységet kipróbáltam. Végül apukámnak köszönhetően ötéves koromban kezdtem el teniszezni. Eleinte nem igazán szerettem edzésre járni – egyszerűen nem kötötte le a figyelmemet –, így körülbelül egy év után abba is hagytam. Aztán hétéves koromban úgy döntöttem, hogy teszek még egy próbát. Ettől kezdve rendszeresen edzettem, és kezdtem sokkal komolyabban venni a sportot.

Mennyire támogatta a családod azt a döntésedet, hogy külföldön tanulj és versenyezz?

A szüleim minden lehetséges módon támogattak, és nélkülük soha nem értem volna el az álmaimat. Hihetetlenül hálás vagyok mindenért, amit értem tettek, mind anyagilag, mind lelkileg. Egyke vagyok, ezért tudom, hogy nekik még nehezebb volt elengedniük engem az Egyesült Államokba költözni.

Hogyan segített neked a Study N Sport?

A Study N Sport biztosította számomra azokat a forrásokat, amelyekre szükségem volt ahhoz, hogy kapcsolatba léphessek amerikai egyetemekkel. Végigvezettek a jelentkezési folyamaton, elmagyarázták, mire van szükségem, és felkészítettek arra, hogy mire számíthatok az amerikai egyetemi éveim alatt.

Abban az időben sokkal kevesebb információ állt rendelkezésre, mint ma, így gyakran teljesen elveszettnek éreztem magam, amikor egyedül próbáltam mindent kitalálni. A támogatásuk felbecsülhetetlen értékű volt a céljaim elérésében.

Milyen volt az Egyesült Államokban való edzés a magyarországihoz képest?

Magyarországon leginkább magánórákon edzettem, nem pedig csoportos edzéseken, így egy teljes csapathoz való csatlakozás nagy változást jelentett.

A férfi és a női csapatok együtt edzettek, ami eleinte szokatlannak tűnt, de végül hihetetlenül hasznosnak bizonyult. Lehetőségem nyílt nálam sokkal erősebb férfi játékosokkal edzeni, és ez arra motivált, hogy emeljem a saját szintemet.

Az erőnléti edzés kiemelt fókuszban volt, kiváló fizikai és mentális alapot biztosítva számomra. Segédedzőm egyik alapvető meggyőződése az volt, hogy valóban hinnünk kell önmagunkban és abban a képességünkben, hogy bármit elérhetünk. Ez olyasmi volt, amivel korábban küzdöttem. Mindig is hiányzott az önbizalmam, és kételkedtem abban, hogy képes vagyok-e megvalósítani a magam elé kitűzött célokat.

Megtanultam hinni magamban, és ez a szemléletmód gyakran mindent megváltoztatott azokon a meccseken, amikor egy szett hátrányban találtam magam.

Tapasztalataim szerint a csapatunk óriási hangsúlyt fektetett a mentális egészségre is, és arra, hogy mindenki érezze a támogatást. Természetesen ez az egyéntől is függ – hajlandónak kell lenned a fejlődésre, ha azt szeretnéd, hogy az edzőid segítsenek a változásban.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni? Hogyan boldogultál a nyelvvel?

A beilleszkedés valójában nagyon könnyű volt számomra. Sokat köszönhetek az edzőmnek, aki mindenben segített, amire szükségem volt.

A csapatunk hihetetlenül nemzetközi volt, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Ukrajnából, Oroszországból, Szerbiából és Svédországból is voltak játékosaink, így mindenki nagyon barátságos volt.

Eleinte ideges voltam, hogy nem fogom megérteni az embereket, mert a magyaron kívül korábban csak angolul tanultam otthon, és még soha nem beszéltem igazán amerikaiakkal. Megszólalni is féltem, mert nem voltam biztos benne, hogyan reagálnak majd az akcentusomra.

Mint kiderült, soha senki nem tett erre negatív megjegyzést. Valójában az emberek szerették a különböző akcentusokat hallani – különösen az európaiakat. Sokan még azt is mondták, hogy szerintük menőn hangzik.

Mennyire volt más az étrended a Magyarországon megszokotthoz képest?

Hihetetlenül sokszínű volt az ételkínálat ahhoz képest, amit Magyarországon megszoktam, így ez komoly különbséget jelentett.

A két kedvenc élelmiszerboltom a Whole Foods és a Trader Joe’s volt, ahol mindig találtam egészséges alapanyagokat az ízletes ételek elkészítéséhez.

Eleinte még az is ijesztő volt, hogy eldöntsem, hol egyek, amikor nem akartam főzni, mert olyan sok étterem közül lehetett választani.

Ezzel együtt az általános étkezési szokásaim nem sokat változtak, mert mindig próbáltam egészségesen étkezni. A különbség egyszerűen az volt, hogy az Egyesült Államokban sokkal könnyebb volt egészséges lehetőségeket találni.

Hogyan néztek ki a mindennapjaid?

A legtöbb napon reggeltől délután 1 vagy 2 óráig voltak óráim.

Az apartmanunk nagyon közel volt a campushoz, ahol a női teniszcsapat tagjai együtt laktak. Hatan osztoztunk a lakáson, mindegyik szobában két lány lakott.

Mivel a campus mindössze öt perc sétára volt, az órák után általában hazamentem ebédelni. Az edzés délután 4-kor kezdődött, így előtte mindig igyekeztem valami könnyűt enni.

Az edzés 4-től 7-ig tartott, és utána a közelben lakó lányok és fiúk – főleg nemzetközi diákok – mind együtt sétáltak haza.

Az estéket általában házi feladat írásával, a következő napra való felkészüléssel töltöttük, és ha maradt még időnk, pihenéssel.

Természetesen a versenyszezonban a dolgok másképp alakultak. Ha hosszabb utazást igénylő idegenbeli meccseink voltak, felmentést kaptunk az órák látogatása alól. De egy átlagos edzésnapon ez volt a rutinom.

Mi a legbüszkébb eredményed vagy a kedvenc emléked a teniszkarrieredből?

Az első évemben megnyertük a Női Tenisz Állami Bajnokságot, amivel az első női csapat lettünk az iskolánk történetében, amelynek ez sikerült.

Felejthetetlen élmény volt.

De őszintén szólva, nem az eredményeimre vagyok a legbüszkébb. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy milyen messzire jutottam. Az álmom az volt, hogy az Egyesült Államokban folytassam a teniszkarrieremet – és ezt elértem.

Ma USPTA-minősítéssel rendelkező teniszedző vagyok, és vezetőedzőként dolgozom egy kaliforniai teniszakadémián. Igazán szeretem azt, amit csinálok, és egy olyan helyen élhetek, amit imádok.

Mit szeretsz a legjobban Amerikában? Szerinted az „amerikai életstílus” valóban létezik?

Ez nehéz kérdés, mert rengeteg dolgot szeretek Amerikában, miközben sok minden hiányzik Magyarországról is.

Az egyik első dolog, amit észrevettem, az volt, hogy mennyire barátságosak az emberek. Köszönnek, ha mész az utcán, vagy egyszerűen csak rád mosolyognak.

A szupermarketek is lenyűgöztek. Olyan sok termék közül lehetett választani, hogy eleinte azt sem tudtam, mit vegyek. Emlékszem, mindenről képeket készítettem, és elküldtem a családomnak.

Budapestről Kaliforniába költözni óriási változás volt. Minden újnak tűnt.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak másképp?

Személy szerint úgy gondolom, hogy a magyar oktatási rendszer – különösen az általános iskolai szinten – erősebb, mint az amerikai.

A tanulmányi elvárások általában magasabbak, és Magyarországon komolyabban veszik az oktatást.

A gyermekem még nagyon kicsi, de valójában ez az egyetlen olyan aspektusa az itteni életnek, ami aggaszt. Valószínűleg magániskolát fogunk választani, hétvégenként pedig magyar iskolába is jár majd a gyermekünk.

Melyik egyetemekre jártál, és mit tanultál?

Először a Cerritos College-ba jártam, ahol üzleti tanulmányokat folytattam.

Később önállóan pályáztam egy teljes sportolói ösztöndíjra, amely mind a tandíjamat, mind a lakhatásomat fedezte. Mivel az első főiskolámat nem finanszírozták teljes mértékben, ki akartam hívni magam, hogy elnyerjek egy teljes ösztöndíjat.

Szerencsére kaptam egyet, és átjelentkeztem a Florida State University-re.

Végül vissza akartam térni Kaliforniába, így a California State University-n szereztem meg az üzleti diplomámat.

Mesélnél arról, mit csinálsz most? Hogyan alakult az életed az egyetemi évek óta?

Vezető teniszedző lettem egy San Francisco melletti teniszakadémián.

Jelenleg szünetet tartok, mert tavaly szeptemberben megszületett az első gyermekem, de tervezem, hogy a lehető leghamarabb visszatérek az edzősködéshez.

19 éves koromban költöztem az Egyesült Államokba, és sok szempontból itt nőttem fel. Az elmúlt tíz évben csak látogatóba tértem vissza Magyarországra, miközben fokozatosan felépítettem az életemet Amerikában.

Nem volt mindig könnyű. A családom mindig is messze volt, és bár lelkileg támogattak, fizikailag nem tudtak mellettem lenni, amikor szükségem lett volna rájuk. Volt, amikor magányosnak éreztem magam, annak ellenére, hogy csodálatos barátaim voltak.

De soha nem tévesztettem szem elől a céljaimat, és soha nem adtam fel.

Végül megismertem a férjemet, és együtt alapítottunk egy saját kis családot.

Számomra az amerikai álom valóban valósággá vált.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik ugyanezen az úton gondolkodnak?

Ne féljetek megtenni a lépést!

Amerika hihetetlen lehetőségeket kínál – egyszerűen csak meg kell tanulni a legtöbbet kihozni belőlük.

Nem könnyű, de ha kitartó vagy, hajlandó vagy tanulni, és nem vagy hajlandó feladni, szinte bármi lehetséges.

A kezdet mindig nehéz. Messze vagy az otthonodtól, idegenekkel körülvéve, egy teljesen ismeretlen helyen. Nekem is nehéz volt.

De az emberek hihetetlenül barátságosak a nemzetközi diákokkal. Adj magadnak egy kis időt, és mielőtt észrevennéd, már otthon fogod érezni magad.