Mi inspirált arra, hogy sportolni kezdj?

Kiskoromtól kezdve a szüleim mindig azt mondták az öcsémnek és nekem, hogy mindegy, melyik sportot választjuk – egyszerűen csak űznünk kell egyet. Mindketten hetente egyszer jártunk gyerekúszásra. Amikor általános iskolás voltam, az úszóedzőm megkérdezte, hogy szeretnék-e versenyszerűen úszni. Nem tetszett az egyéni sport gondolata, ezért nemet mondtam.

Nem sokkal ezután hip-hop táncórákra kezdtem járni, és később táncversenyeken is indultam. Három év után úgy döntöttem, hogy nem folytatom, mert bár imádtam, nem éreztem magam elég tehetségesnek.

2012 nyarán a londoni olimpiai játékok idején láttam életem első vízilabda-mérkőzését. Az év szeptemberében mondtam anyukámnak, hogy vízilabdázni szeretnék. Szerencsére éppen akkor indult egy kezdő program Budafokon, közel ahhoz, ahol laktunk. Azonnal beleszerettem a sportágba, és azóta meg sem fordult a fejemben, hogy másik sportra váltsak.

Kinek köszönheted a leginkább a sikereidet?

Elsősorban a szüleimnek köszönhetem a sikereimet. Mindig minden lehetséges módon támogattak – vittek edzésekre, fizették a tagdíjaimat, ott voltak minden meccsemen, és arra ösztönöztek, hogy mind a sportolói, mind a tanulmányi karrieremet folytassam az Egyesült Államokban.

Rajtuk kívül két edzőnek van óriási szerepe abban, hogy azzá a játékossá váltam, aki ma vagyok.

Az első a legelső edzőm, Erdélyi Annamária („Ancsa néni”), aki mindig hitt bennem, és arra biztatott, hogy magabiztosan versenyezzek akár a fiúk között is.

A második Rottler Antal („Tóni bácsi”), akihez két évvel később csatlakoztam, amikor a Polo SC lánycsapatának tagja lettem. Azokban az években számtalan sikert és felejthetetlen pillanatot éltem át. Magyar bajnokságot nyertünk és több dobogós helyezést is szereztünk. Tóni bácsinak köszönhetem, hogy olyan játékossá fejlődtem, aki végül ösztöndíjat kapott egy amerikai egyetemen való továbbtanuláshoz.

Mik a jövőbeli céljaid, mind a sportban, mind azon túl (az USA-ban és utána)?

A jelenlegi célom az, hogy újra győzzünk az Ivy League csapatok ellen. Tavaly a programunk alapítása óta először győztük le a Brown University-t, ami lehetőséget adott arra, hogy kvalifikáljuk magunkat a CWPA Tornára.

A vízilabda mindig is fontos része marad az életemnek, mert hihetetlen lehetőségeket adott nekem. Azonban a sportágban eltöltött 12 év után készen állok arra, hogy új fejezetet kezdjek az életemben, valószínűleg már az elit szintű versenyzés nélkül.

Bár imádok az Egyesült Államokban élni, az évek során egyre kevésbé vonzott az, hogy a diploma megszerzése után itt maradjak. Már egy jó ideje tervezem, hogy Angliába költözöm, és PR vagy marketing területen építek karriert. Jelenleg különböző álláslehetőségekre pályázom.

Mennyire támogatta a családod azt a döntésedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?

Amikor adódott a lehetőség, hogy a tanulmányaimat és a sportolói karrieremet is az Egyesült Államokban folytassam, a szüleim teljes szívvel támogattak. Az egész családom egyetértett abban, hogy ez egy hihetetlen lehetőség lesz egy másik kultúra megismerésére, az angol nyelv folyékony elsajátítására és életre szóló emlékek szerzésére.

Ráadásul ez lehetővé tette számomra, hogy egyetemi diplomát szerezzek anélkül, hogy fel kellene adnom a sportot, amit szeretek.

Mit szeretsz a legjobban Amerikában?

Imádom, hogy az emberek mennyire nyitottak, barátságosak és segítőkészek. Amióta elkezdtem az egyetemet, egyetlen olyan pillanatom sem volt, amikor egyedül éreztem volna magam. Csodálatos barátokat szereztem, akik mindig mellettem állnak, és úgy fogadtak be, mintha egész életemben itt éltem volna.

Véleményed szerint mik az amerikai egyetemi élet előnyei és kihívásai?

Az egyetemi élet az USA-ban sokkal dinamikusabb és közösségközpontúbb, mint otthon. Számtalan lehetőség van arra, hogy részt vegyünk a campus eseményein és tevékenységeiben. Ha nyitott vagy a bekapcsolódásra, biztosan soha nem fogsz unatkozni.

Nem mondanám, hogy az egyetemi életnek sok komoly kihívása lenne, azon kívül, hogy meg kell tanulnod hatékonyan beosztani a saját idődet – amit Magyarországon is meg kell tenned. Személy szerint én mindig kaptam segítséget, amikor valamivel küzdöttem, vagy nem értettem a tananyagot. Minden professzorom támogató és megértő volt. Ez talán azért is van, mert egy kisebb egyetemre járok, ahol a hallgatók általában több egyéni figyelmet kapnak, mint a nagyobb állami intézményekben.

Milyen tevékenységekben veszel részt az iskolán és a sporton kívül?

Az Egyesült Államokban léteznek diákszervezetek, amelyeket úgy ismernek, mint Greek Life (görög betűs diákszövetségek). Mielőtt idejöttem volna, a nagy fiú- és lányszövetségi házakat csak filmekben láttam.

Az én egyetememen a Greek Life nem annyira kiemelkedő, mint néhány nagyobb iskolában, de még így is aktív része a campus életének. Elsőéves koromban már több csapattársam is tag volt, és rájöttem, hogy a csatlakozás nem fogja akadályozni a sportolói kötelezettségeimet.

Másodéves korom első féléve óta tagja vagyok egy helyi lányszövetségnek. Együtt jótékonysági eseményeket és közösségi szolgálati projekteket szervezünk, adományokat gyűjtve olyan szervezeteknek, mint az American Cancer Society és a Make-A-Wish Alapítvány.

Hogyan néz ki egy átlagos napod?

A napi rutinom attól függ, hogy szezonban vagyunk-e vagy sem.

Az őszi félévben nincsenek hivatalos mérkőzéseink. Keddenként és csütörtökönként az erőnléti edzés reggel 7:00 és 8:00 között zajlik. Ezután órákra járok, amelyek általában délután 3:00 vagy 4:00 óráig tartanak. Este egy kétórás vízilabda-edzésünk van 17:30-tól 19:30-ig. Edzés után a csapat általában együtt vacsorázik, majd befejezem a házi feladatomat, mielőtt lefeküdnék.

Hétvégén az edzéseink délelőtt vannak, és általában dél körül fejeződnek be, így a nap hátralévő része szabad.

A tavaszi félévben minden hétvégén négy meccset játszunk, ami azt jelenti, hogy folyamatosan úton vagyunk. Az erőnléti edzéseink délutánra tolódnak, de ettől eltekintve a napirendem nagyjából ugyanaz marad.

Miben különböznek az amerikai edzések a magyarországiaktól?

Úgy gondolom, hogy Magyarországon klubról klubra változnak az edzésmódszerek, így csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni. Először is meg kell említenem, hogy az USA-ban a medence hosszát yardban mérik, nem méterben, sőt a játékpozíciók számozása is eltér attól, amihez hozzá voltam szokva. Én például szélső pozícióban játszom, ami Magyarországon az 5-ös poszt, míg az USA-ban ez az 1-es posztnak felel meg. Eltartott egy ideig, amíg megszoktam ezeket a különbségeket.

További különbség, hogy kevesebb az olyan helyzet, amely teljesen önálló döntéshozatalt igényel, mivel a játék inkább strukturált taktikai rendszerekre épül. Ez nem jelenti azt, hogy az egyéni kreativitás nem megengedett – természetesen az –, de az általános megközelítés inkább rendszeralapú.

Miben más az élet az USA-ban, mint otthon?

Úgy érzem, hogy az élet az USA-ban sokkal dinamikusabb és élményekkel telibb. Az emberek imádnak programokat szervezni a barátokkal és a családdal, és számtalan nemzeti ünnepet ünnepelnek fesztiválokkal és közösségi eseményekkel. Mindig van valami, amit várni lehet, vagy amit lehet tervezni.

Egy dolog, amit különösen értékelek, az az, hogy minden korosztály részt vesz ezekben az ünneplésekben, ami közelebb hozza egymáshoz a családokat és a közösségeket.

Mi volt a legnagyobb sikered a vízilabdában? Mire vagy a legbüszkébb?

Legbüszkébb azokra az eredményekre vagyok, amelyeket a klubcsapatommal, a Polo SC-vel értem el:

• Országos Gyermek Bajnokság – Aranyérem (2014–15)

• Országos Gyermek Bajnokság – Ezüstérem (2015–16)

• Országos Serdülő Bajnokság – Aranyérem (2015–16)

• Országos Serdülő Bajnokság – Ezüstérem (2016–17)

• Országos Ifjúsági Bajnokság – Ezüstérem (2018–19)

Ezeken az eredményeken kívül megtiszteltetés volt, hogy az első egyetemi szezonom során elnyertem a CWPA Rookie of the Year Award (Év Újonca) díjat. A legutóbbi szezonban a Brown University-t is legyőztük, ami a programunk történetének első Ivy League-győzelmét jelentette. Ezek azok a pillanatok, amelyekre mindig emlékezni fogok.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik fontolgatják, hogy az USA-ban tanuljanak és versenyezzenek?

Mindenképpen arra bátorítanám őket, hogy vágjanak bele. A külföldi tanulás egy egyszeri lehetőség az életben, amit soha nem fognak megbánni. Ez egy hihetetlen lehetőség arra is, hogy folytasd a szeretett sportodat, miközben egyetemi diplomát szerzel – amit az amerikai egyetemi rendszer egyedülálló módon kínál.

Felejthetetlen élményeket fogsz szerezni, megismersz egy másik kultúrát és életmódot, életre szóló barátokat találsz, és hatalmasat fejlődsz személyiségként. Ez egy hatalmas önbizalom-növelő is, ami még jóval a diploma megszerzése után is a hasznodra válik. Visszatekintve, az amerikai tanulás volt életem egyik legjobb döntése, és teljes szívvel ajánlom mindenkinek, aki még bizonytalan.

Hogyan boldogultál az angollal, amikor először megérkeztél?

Mielőtt az Egyesült Államokba költöztem volna, nem sok lehetőségem volt gyakorolni az angol beszédet. Őszintén szólva az angol soha nem volt a legerősebb tárgyam, és nem különösebben szerettem a nyelvórákat.

Ez megváltozott, amikor a Study N Sport-on keresztül elkezdtem angol órákat venni, miközben az SAT-re és az angol nyelvvizsgámra készültem. Mire megérkeztem az USA-ba, sokkal magabiztosabbnak éreztem az angoltudásomat, bár még mindig nem volt sok valós beszédtapasztalatom.

Amikor elkezdődött az egyetem, óriási megkönnyebbülés volt, hogy szinte mindent megértettem, amit a professzoraim, az edzőim és a csoporttársaim mondtak, eltekintve egy-egy ismeretlen szótól vagy kifejezéstől. A folyékony beszéd sem volt túl nehéz, de szerintem körülbelül egy-másfél évbe telt, mire teljesen természetesen, minden mondaton való gondolkodás nélkül tudtam beszélgetni.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni?

Szerencsére a beilleszkedés nagyon könnyű volt. Mindenki hihetetlenül barátságos, támogató és nyitott volt, ami segített abban, hogy magabiztosabbá váljak önmagamban és az angolomban is. Mivel mindig történt valami – órák, vízilabda, barátok vagy egyéb elfoglaltságok –, soha nem éreztem igazán honvágyat.

Sikerült értelmes kapcsolatokat építened? Mennyire fontos számodra a kapcsolatépítés (networking)?

Szerencsére már a legelső évemben szereztem barátokat, a sporton belül és azon kívül is. Még több embert ismertem meg a másodévemben, miután csatlakoztam a lányszövetséghez. Ekkor ismertem meg a legközelebbi barátaimat is, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.

Nagyon remélem, hogy ezek a barátságok a diploma megszerzése után is megmaradnak a távolság ellenére. Úgy gondolom, hogy a szoros kapcsolatok fenntartása hihetetlenül fontos. Például az egyik korábbi kaliforniai csapattársam a diploma megszerzése után Spanyolországba költözött angolt tanítani. Mivel tavaly decemberben mindketten Európában voltunk, elutaztam hozzá, hogy meglátogassam, még úgy is, hogy egy ideje már csak online tartottuk a kapcsolatot.

Szerinted létezik olyan, hogy „amerikai életmód”? Ha igen, miben különbözik az otthoni élettől?

Számomra az amerikai életmódot a pozitív hozzáállás, az aktív társasági élet és a spontaneitás határozza meg. Az emberek általában a saját feltételeik szerint élik az életüket, és nem aggódnak túl sokat azon, hogy mások mit gondolnak.

A legnagyobb különbség az otthonihoz képest az, hogy az emberek hajlamosak arra fókuszálni, hogyan fogják elérni a céljaikat, ahelyett, hogy az útjukban álló akadályok miatt aggódnának.

Szerinted az USA-ban eltöltött éveid hogyan változtattak meg téged mint embert?

Eleinte én magam nem igazán vettem észre a változásokat. Az első évem után azonban többen mondták, hogy sokkal magabiztosabb és nyitottabb lettem.

Soha nem voltam természetemből adódóan extrovertált ember, de az USA-ba költözés arra kényszerített, hogy önállóbbá váljak. Szerencsére mindenki hihetetlenül befogadó és támogató volt, ami sokkal könnyebbé tette a kommunikációt és a kapcsolatépítést.

Összességében az egyetemi élet nagyon pozitív hatással volt rám, és olyan szintű önbizalmat adott nekem, amelyről tudom, hogy a jövőbeli életem minden szakaszában a javamra válik.

Gondoltál arra, hogy a diploma megszerzése után az Egyesült Államokban maradsz?

Egy évvel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy jó eséllyel az USA-ban maradok az egyetem elvégzése után. Az elmúlt egy évben azonban teljesen újragondoltam a terveimet. Jelenleg az a célom, hogy a diploma megszerzése után visszaköltözzek Európába – ha nem is Magyarországra, de valahova máshova Európán belül.

Ennek ellenére még mindig nagyon szeretek az Egyesült Államokban élni, és mindenképpen nem zárnám ki, hogy a jövőben visszatérjek.

Mi a véleményed az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinál jobban – vagy másképp –, mint a magyar rendszer?

Mind az amerikai, mind a magyar felsőoktatási rendszernek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. A legnagyobb különbség azonban az általános szemléletmódban rejlik.

Magyarországon sok diák elsősorban azért tanul, hogy elkerülje a vizsgákon való megbukást. Az Egyesült Államokban a cél a lehető legmagasabb osztályzat elérése. A professzorok a vizsgáikat a ténylegesen az órán vett anyagra alapozzák, és gondoskodnak arról, hogy minden hallgató teljesen megértse a kurzus tartalmát, mielőtt továbbhaladnának.