Mikor kezdtél el sportolni, és mi vagy ki inspirált az elindulásban?

Négyéves koromban kezdtem el úszni, amikor a szüleim orvosi javaslatra beírattak úszásoktatásra. Végül annyira megszerettem, hogy 20 évvel később még mindig ezt csinálom.

Kinek köszönheted leginkább a jelenlegi sikereidet?

Mindenképpen a szüleimnek, akik rengeteg áldozatot hoztak értem. Emellett hihetetlenül hálás vagyok két edzőmnek, Karvalics Péternek és Horváth Péternek is. Mindketten támogattak és hittek bennem akkor is, amikor senki más.

Mik a jövőbeli terveid és céljaid a sportban és a sporton kívül? (Az USA-ban és utána?)

Jelenleg a gépészmérnöki alapszakos diplomámon dolgozom. Miután lediplomáztam, szeretnék jelentkezni a Politecnico di Milano mesterképzésére.

Mennyire támogatták a szüleid és a családod a külföldi tanulási és versenyzési terveidet?

A családom teljes mértékben támogatott az álmaim és terveim megvalósításában.

Véleményed szerint mik az amerikai egyetemi élet előnyei és kihívásai?

Az egyik legnagyobb előnye, hogy megtanít teljesen önállónak lenni, miközben lehetőséget ad egy más kultúra megismerésére is.

Mit csinálsz az iskolán és a sporton kívül?

Nagyon ritkán van időm a kikapcsolódásra, de a gépészmérnöki szak nagy követelményeket támaszt, és emellett fizika mellékszakom is van, így nincs sok szabadidőm. Általában tanulok, edzem vagy dolgozom.

Hogyan néz ki egy átlagos napod?

A hétköznapjaim általában nagyon sűrűek. Naponta kétszer edzem, három-négy órám van, gyakran vannak laborgyakorlataim, és dolgozom is.

Miben más az edzés az USA-ban, mint Magyarországon?

Teljesen más, mint amihez otthon szoktam. Itt kevesebb hangsúlyt fektetnek a sportra, míg a tanulmányok nagyobb prioritást élveznek. Az edzések is rövidebbek, és nagyobb hangsúly van azon, hogy jól érezzük magunkat.

Miben más a kinti étrended, mint az otthoni?

Az étkezés hatalmas kihívás számomra. Gluténmentes és tejfehérjementes diétát követek, és sajnos itt közel sincs annyi lehetőség, mint Európában. Az ételek minősége és íze meg sem közelíti azt, amihez Európában hozzászoktam. Sokkal jobban oda kell figyelnem arra, hogy mikor, mennyit és mit eszem, mint otthon.

Mi volt a legnagyobb élményed vagy eredményed, amióta úszol? Mire vagy a legbüszkébb?

Nem tudnék egyetlen emléket kiemelni. Az úszás 20 éve az életem része, számtalan csodálatos emléket adott és rengeteg mindenre megtanított.

Az egyik legutóbbi csúcspontom az volt, hogy a Konferencia-bajnokságon dobogóra állhattam mind az 1650 yardos gyorsúszásban, mind az 1000 yardos gyorsúszásban.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik fontolgatják ezt a lehetőséget?

Vágjatok bele! Nincs veszítenivalótok. Rengeteg új dolgot tapasztalhattok meg, fejleszthetitek az angolotokat, és egy teljesen más kultúrát ismerhettek meg. És ha végül mégsem tetszik, bármikor hazamehettek.

Hogyan boldogultál a nyelvvel, amikor megérkeztél?

Kezdetben nehezen boldogultam az angollal. Egy egész hétbe telt, mire rájöttem, hogy politikatudomány helyett véletlenül egy pszichológia órán ültem! :D

De az ember így tanul, és ma már magabiztosan és otthonosan használom az angolt.

Volt lehetőséged dolgozni az egyetem mellett? Ha igen, milyen tapasztalataid voltak?

Igen. Jelenleg bentlakásos diáktanácsadóként (Resident Advisor) dolgozom, és a Caltechnél is tevékenykedem fizikai kutatóként. Hihetetlen lehetőségek állnak rendelkezésre, és az ilyen munkák rendkívül értékes tapasztalatot jelentenek.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni?

Nem volt könnyű, különösen úgy, hogy én voltam az egyetlen európai a csapatomban. Összességében azonban mindenki kedves és megértő volt. Mind a csapattársaim, mind az osztálytársaim értékelik a humoromat, és érdeklődnek a kultúrám iránt.

Sikerült kapcsolatokat építened, és szerinted mennyire fontos a kapcsolatépítés (networking)?

Szerencsére sikerült nagyszerű kapcsolatokat kiépítenem. Jelenleg lehetőségem van egy Nobel-díjas professzorral együtt dolgozni, és közösen veszünk részt egy kutatási projektben.

Sok mérnök- és fizikaszakos professzorom is van, akik segítenek a tanulmányi fejlődésemben, miközben a mindennapi életben is támogatnak.

Tapasztalataid szerint létezik olyan, hogy „amerikai életstílus” vagy „amerikai álom”? Ha igen, miben tér el az otthoni élettől?

Lehetőségem volt sokféle emberrel találkozni, köztük olyan magyarokkal is, akik az Egyesült Államokba emigráltak. Véleményem szerint – és az alapján is, amit ők meséltek nekem – a híres „amerikai álom” már nem igazán létezik.

Európai diáktársaimmal gyakran beszélgetünk arról, hogy ez a társadalom a rendkívül kemény munka köré épül fel, és nagyon kevés idő jut a valódi pihenésre. Sokan két-három állást is vállalnak csak azért, hogy fenntartsák az alapvető életszínvonalat, és sokan nagymértékben függenek a hitelektől.

A Kaliforniában megismert emberek közül sokan még a saját államukat sem hagyták el egész életükben. Számomra ez csalódást okozott, mert rájöttem, hogy a híres amerikai álom, amit elképzeltem, már nem igazán létezik.

Mit gondolsz, hogyan hatottak a személyiségedre az USA-ban töltött évek?

Úgy érzem, sokkal sokoldalúbb emberré váltam, és szélesebb látóköröm lett a világra. Nagyon örülök, hogy a lehetőség kihasználása mellett döntöttem, mert az osztálytermen kívül is rengeteget tanultam.

Gondoltál már arra, hogy a diploma megszerzése után még néhány évig, esetleg még tovább az USA-ban maradj?

Magabiztosan kijelenthetem, hogy a tanulmányaim befejezése után nem tervezek itt maradni.

Úgy gondolom, hogy négy-öt évig itt tanulni és élni hihetetlen lehetőség. Lehetővé teszi, hogy rengeteg dolgot tapasztalj meg, és óriásit fejlődj emberileg, de számomra ez a fejezet elérte a természetes végét.

Hálás vagyok mindazért, amit ez az élmény adott nekem, de úgy érzem, itt az ideje továbblépni.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak jobban, vagy legalábbis másként Magyarországhoz képest?

Jelenleg egy magánegyetemre járok, ami tapasztalataim szerint teljesen más szinten van egy állami egyetemhez képest.

Az óráimon mindössze négy-nyolc diák vesz részt, ami lehetővé teszi a professzorok számára, hogy sokkal több egyéni figyelmet szenteljenek nekünk. A professzorok nagyon kedvesek, és őszintén azt szeretnék, hogy a diákjaik a lehető legsikeresebbek legyenek.

Természetesen nem tudom közvetlenül összehasonlítani az európai és az amerikai felsőoktatást, mert az európai egyetemi életet sosem tapasztaltam meg.