Mikor kezdtél el sportolni, és mi vagy ki inspirált az elindulásban?

2004-ben kezdtem el úszni egy ortopéd orvos javaslatára, kezdetben egy óvodai úszóprogram keretében. Később, az edzőim biztatására az úszás már nemcsak egyfajta terápia volt, hanem versenysporttá alakult számomra.

Kinek köszönheted leginkább a jelenlegi sikereidet?

A sikereimet a családomnak, az edzőimnek, a teljes Study N Sport csapatnak, a professzoraimnak, és saját magamnak is köszönhetem, mert soha nem adtam fel.

Mik a jövőbeli terveid és céljaid, mind a sportban, mind azon kívül? (Az USA-ban és utána?)

2023 februárjában hagytam abba a versenyúszást, mivel 2023 májusában diplomáztam pszichológia alapszakon (Bachelor of Science). Emiatt a versenysporttal kapcsolatban már nincsenek céljaim.

Jelenleg a mesterképzésemet végzem itt az Egyesült Államokban, Nyugat-Virginiában. A célom, hogy sikeres klinikai pszichoterapeuta/tanácsadó legyek, és remélhetőleg itt építsem fel a karrieremet. Fontolgatom azt is, hogy klinikai pszichológia PhD-képzésre jelentkezzek.

Mennyire támogatták a szüleid és a családod a külföldi tanulási és versenyzési terveidet?

Nagyon szerencsésnek tartom magam. A szüleim és az egész családom teljes mértékben támogatták a döntésemet, hogy külföldön tanuljak. Természetesen a különválás nem volt könnyű, de mindenki tudta, hogy hosszú távon ez a legjobb út a céljaim eléréséhez.

Mit szeretsz leginkább Amerikában?

Különösen tetszik, hogy az emberek mennyire barátságosak és segítőkészek, valamint az élethez való általános hozzáállásuk és gondolkodásmódjuk.

Véleményed szerint mik az amerikai egyetemi élet előnyei és kihívásai?

Számtalan előnye van az itteni egyetemi életnek: kapcsolatépítés, tapasztalatszerzés, motiváció, személyes fejlődési lehetőségek, kutatások és konferenciák, valamint a tanulmányok és a sport közötti egyensúly.

Az is önállóságra és az idő hatékony beosztására tanít, hogy itt teljesen magadra vagy utalva.

Az egyetlen igazi kihívás, ami eszembe jut, nem feltétlenül az egyetemhez kapcsolódik, hanem inkább ahhoz, hogy ilyen messze vagy a családodtól. Ez azt jelenti, hogy időnként le kell maradnod otthoni fontos eseményekről, de ez is egyike azoknak az áldozatoknak, amelyek ezzel a lehetőséggel járnak.

Mit csinálsz az iskolán és a sporton kívül?

Az alapképzésem alatt sok lehetőségem volt utazni és felfedezni a környező területeket. Mindkét egyetem, ahová jártam – vagy jelenleg járok –, viszonylag közel van több nagyvároshoz, köztük Pittsburgh-höz, Washington D.C.-hez, Clevelandhez és New Yorkhoz, ami viszonylag egyszerűvé teszi az utazást.

Nyugat-Virginia tele van nemzeti parkokkal is, így rengeteg lehetőség van a túrázásra. A szabadidős tevékenységeim mellett sokat dolgoztam az egyetem sportközpontjában is.

Hogyan néz ki egy átlagos napod?

Az alapképzésem alatt minden hétköznap két edzésem volt, beleértve a szárazföldi és az úszóedzéseket is. Általában napi két-három órám volt, az utolsó évemből pedig a klinikai gyakorlat is kitette a részét.

Emellett átlagosan napi négy-öt órát dolgoztam úszásoktatóként és edzőtermi recepciósként.

Jelenleg órákra járok, sokat olvasok és tanulok, valamint tanár- és kutatóasszisztensként dolgozom. Mindig próbáltam – és most is próbálok – időt szakítani a pihenésre, hogy ne égjek ki. Úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy a sportolók odafigyeljenek magukra. Ugyanakkor nem tagadom, hogy voltak és most is vannak napok, amikor nehéz mindent kézben tartani.

Miben különbözik az amerikai edzés a magyarországitól?

Személy szerint az amerikai edzéseket sokkal könnyebbnek találtam. Itt a fókusz nemcsak a fizikai teljesítményen van – bár vannak kivételek –, hanem a mentális egészségen is.

Miben különbözik az amerikai étrended az otthonitól?

Az első évemből nagyon megszenvedtem az étkezéssel. Csak az egyetemi étkezdében tudtam enni, és mint tudjuk, az amerikai ételek nem mindig a legegészségesebbek.

Azonban ez is a tanulási folyamat része volt – megismerni a különböző ételeket, és megérteni, mi működik a legjobban a testem számára.

A második évtől kezdve már tudtam magamra főzni, ami sokkal könnyebbé tette az egészséges és tudatos étrend fenntartását.

Mi volt a legnagyobb emléked vagy eredményed, amióta úszni kezdtél? Mire vagy a legbüszkébb?

Elsőéves koromban sikerült megdöntenem egy 20 éves iskolai rekordot mérföldes távon.

Amikor beértem a falhoz és visszanéztem, az egész csapatom együtt ünnepelte a sikeremet. Ez a pillanat tökéletesen tükrözi, mennyire támogató és családias volt a hangulat a csapaton belül.

Hihetetlenül büszke vagyok arra, hogy lehetőségem volt egy ilyen csodálatos csapat tagja lenni.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik fontolgatják ezt a lehetőséget?

Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de kövessék az álmaikat. Ha igazán akarsz valamit, meg tudod valósítani.

Lehetőséged lesz felfedezni önmagadat, miközben egy teljesen új kultúrát tapasztalsz meg. Emellett olyan emlékeket és tapasztalatokat szerzel, amelyeket senki sem vehet el tőled.

Hogyan boldogultál a nyelvvel, amikor először megérkeztél?

Kezdetben nem volt könnyű, de a professzoraimnak és a barátaimnak köszönhetően nagyon gyorsan sikerült beilleszkednem.

Volt lehetőséged az egyetemen dolgozni? Ha igen, milyen tapasztalataid voltak?

Ahogy korábban említettem, az alapképzésem alatt úszásoktatóként és recepciósként dolgoztam az egyetem sportközpontjában.

Nagyon pozitív tapasztalataim voltak, és elég könnyen össze tudtam egyeztetni az óráimat, az edzéseket és a munkát.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedned?

Extroverziós személyiség vagyok, és a környezetemben lévő emberek is nagyon befogadóak voltak, így mind az alapképzés, mind a mesterképzés során szinte azonnal be tudtam illeszkedni.

Sikerült kapcsolatokat építened, és szerinted mennyire fontos a networking (kapcsolatépítés)?

Már az ötödik évemet fejezem be itt, így szerencsére sok értékes kapcsolatot sikerült kiépítenem.

A mai világban a kapcsolatok hihetetlenül fontosak. Sosem tudhatod, mikor segíthet valaki, legyen szó akár egy álláslehetőségről, vagy egyszerűen csak egy hétköznapi dologról. Ugyanakkor te magad is lehetsz az, aki segíteni tud valaki másnak.

Tapasztalataid szerint létezik olyan, hogy „amerikai életstílus”, és ha igen, miben különbözik az otthoni élettől?

Az emberek kedvessége, nyitottsága és segítőkészsége határozottan kiemelkedik számomra.

Természetesen, mint bárhol máshol, az élet itt sem mindig könnyű. Ezt az idő múlásával egyre jobban megértettem. Ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy itt sikeresebb jövőt tudok építeni magamnak, és jobb lehetőségeket találok a szakmámban, különösen a pszichoterápia és a pszichológia területén.

Szerinted az USA-ban töltött évek hogyan hatottak a személyiségedre?

Rengeteget fejlődtem az elmúlt öt évben. Nem feltétlenül mondanám, hogy megváltozott a személyiségem, de sokkal jobban megismertem magam, és már nem félek szembenézni a problémákkal.

Mindig is önálló voltam, de most még magabiztosabbnak érzem magam az akadályok leküzdésében. Megtanultam elfogadni a körülöttem lévő dolgokat is, amelyeken nem tudok változtatni, bár úgy gondolom, hogy a szakmai területem is hozzájárult ennek a szemléletmódnak a kialakulásához.

Tervezed, hogy a diploma megszerzése után még néhány évig – vagy akár hosszabb ideig – az USA-ban maradsz?

Jelenleg a mesterképzésemet végzem itt az Egyesült Államokban klinikai tanácsadás/pszichoterápia szakon. Ahhoz, hogy az USA-ban önállóan gyakorolhassam a szakmámat, még két év szupervízió melletti klinikai gyakorlatot kell teljesítenem.

Szeretnék klinikai pszichológia PhD-t is szerezni. Szóval mindenképpen úgy látom, hogy legalább a következő tíz évben itt maradok, bár van egy olyan érzésem, hogy végül végleg itt ragadok.

De ki tudja? Sosem lehet tudni, mit hoz az élet.

Mi a véleményed az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak jobban vagy legalábbis másképp a magyarországihoz képest?

Magyarországon nem jártam egyetemre, így a véleményemet csak arra tudom alapozni, amit másoktól hallottam. Ebből a szempontból az amerikai felsőoktatás sokkal gyakorlatiasabbnak tűnik, és arra összpontosít, ami valóban fontos.

Nem feltétlenül tudom megmondani, hogy jobb-e, de személy szerint egyszerűbbnek tűnik, és úgy látszik, kevesebb stresszel jár.