Mikor kezdtél el sportolni, és mi inspirált az elindulásban?

Nagyon fiatalon, még ötéves korom előtt kezdtem el úszni Balatonfűzfőn Kenyeres Tibor irányítása alatt. Kisebb lábproblémával születtem (amit szerencsére kinőttem), így gyerekként nem igazán tudtam szárazföldi sportokban részt venni. Ugyanakkor végtelen energiám volt, ezért a szüleim az úszást választották, hogy aktívan tartsanak. Nagyrészt Tibor edzőmnek köszönhetően gyorsan beleszerettem a sportba, és mint kiderült, elég ügyes is voltam benne.

Mennyire támogatta a családod a döntésedet, hogy külföldön tanulj és versenyezz?

A szüleim hihetetlenül támogatóak voltak. Szerették volna, ha megtapasztalom, milyen önállóan élni egy idegen országban. Édesanyámnak persze nagyon hiányoztam, és ezt tudatta is velem, de rendszeresen beszéltünk telefonon. Mivel a tanév mindig május közepe felé ért véget, minden nyáron több mint három hónapot tölthettem otthon, így bepótolva a külön töltött időt a testvéreimmel, a szüleimmel és a barátaimmal.

Hogyan segített neked a Study N Sport?

Körülbelül két évvel a középiskolai érettségi előtt kerestek meg azzal az ötlettel, hogy tanuljak egy amerikai egyetemen. Addig még csak nem is gondoltam erre, úgyhogy ők ültették el a bogarat a fülemben. Segítettek megérteni mindent, amire fel kellett készülnöm a kiköltözés előtt, amit egyedül óriási kihívás lett volna kitalálni. Mivel már sok sportoló kijutott a Study N Sport segítségével, az egyetemek ismerték és bíztak bennük, így úgy gondolom, hogy az e-mailjeimre sokkal több válasz érkezett, mint egyébként történt volna.

Milyen volt az edzés az Egyesült Államokban a magyarországi edzésekhez képest?

Számomra óriási volt a különbség. Egy viszonylag kis veszprémi úszóklubból érkeztem, ahol az erőforrásaink sokkal korlátozottabbak voltak.

Az Egyesült Államokban sok velem egykorú úszóval edzettem együtt. Volt egy külön erőnléti edzőnk, valamint egy regenerációért és sérülésmegelőzésért felelős trénerünk. Az edzések hihetetlenül változatosak voltak, és hatalmas hangsúlyt fektettek a csapatmunkára.

Az úszás végső soron egyéni sport, de az USA-ban mindent megtesznek azért, hogy csapatsportnak érezd. Ez volt az egyik kedvenc részem az egész élményben – emiatt minden nap őszinte lelkesedéssel mentem edzésre.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni? Hogyan boldogultál a nyelvvel?

Egy olyan egyetemre költözni, ahol már eleve van egy működő csapat, hatalmas előny, mert azonnal vannak körülötted olyan emberek, akikre számíthatsz.

2020 szeptemberében költöztem New Yorkba, pont a COVID-járvány tetőpontján, így az első évem minden volt, csak nem átlagos. Tetézte a helyzetet, hogy a mi évfolyamunk volt a legelső férfi úszócsapat az egyetem történetében; korábban az iskolának csak női csapata volt.

Ez a két körülmény valójában még különlegesebbé tette az első évünket. Mindannyian ugyanabban a kollégiumban laktunk együtt, és a kezdeti kéthetes karantén után az első néhány hónapban gyakorlatilag minden időnket együtt töltöttük.

Ez idő alatt olyan hihetetlenül szoros kötelék alakult ki közöttünk, amilyet kívánom, hogy mindenki tapasztaljon meg legalább egyszer az életében. Ennek a legjobb bizonyítéka, hogy mindannyian, akik együtt kezdtünk, mind a négy évig az egyetemen maradtunk. Senki sem igazolt át máshova.

Együtt kezdtük, és együtt is diplomáztunk le.

Mennyire volt más az étrended ahhoz képest, amit Magyarországon megszoktál?

Az egyetemi menzánkon korlátlan étkezési lehetőség volt, ami sportolóként fantasztikus volt. Az életet is sokkal könnyebbé tette, mert nem kellett magunknak főznünk.

A reggeli kiváló volt, egészséges opciók hatalmas választékával. Valójában sokkal jobban reggeliztem ott, mint otthon bármikor, ahol a reggelek mindig rohanósak voltak.

Az ebéd és a vacsora sajnos már más tészta volt. Az amerikaiak imádják az olajban kisütött ételeket, és ezek a lehetőségek mindenhol ott voltak – a végtelen mennyiségű hamburger és hot dog mellett. Gyakran kívántuk, bárcsak lennének egészségesebb alternatívák, mert a reggelit leszámítva a jó étkezés nem mindig volt egyszerű.

Hogyan néztek ki a mindennapjaid?

New Yorkban jártam egyetemre, ahol őszintén szólva soha nincs unalmas pillanat.

A versenyszezonban az edzések rendkívül lefoglaltak minket. Szezonon kívül azonban a napi kettő vagy három edzés helyett csak egyszer edzettünk.

Minden nap egy kicsit másképp nézett ki, de a tanórák, az edzések és a munka általában kitöltötték a naptáram nagy részét. Úszómesterként dolgoztam az egyetemi uszodában, mert New Yorkban élni drága.

A szabadidőm nagy részét a csapattársaimmal töltöttem. Néha csak egymás koleszos szobájában lógtunk, beszélgettünk vagy videojátékokkal játszottunk. Máskor bementünk a városba felfedezni azt, mert New York végtelen lehetőségeket kínál.

Mi a legbüszkébb eredményed vagy a kedvenc emléked az úszókarrieredből?

Az egyik kedvenc emlékem, amikor 2022-ben megnyertem a konferenciabajnokságot 400 méteres vegyesúszásban.

Az utolsó 100 méteren teljesen kimerültem. A lelátó felé néztem, és láttam, hogy minden egyes csapattársam talpon van, ugrálnak, szurkolnak és nekem kiabálnak.

Belehajszoltak a célba.

Amikor a verseny után visszanéztem rájuk, leírhatatlan boldogságot éreztem. Még ma is libabőrös leszek, ha rágondolok.

Hogy még jobb legyen, aznap új konferencia-rekordot is felállítottam.

Ezen kívül számtalan felejthetetlen emlékem van – az edzőtáboroktól kezdve a csapattársaimmal a medencében és azon kívül megosztott pillanatokig, legyen szó Magyarországról vagy az Egyesült Államokról.

Mit szeretsz a legjobban Amerikában? Valóban létezik az „amerikai életérzés”?

A New York-iak gyakran mondják, hogy New York egy teljesen más világ Amerika többi részéhez képest, úgyhogy nem igazán állíthatom, hogy a tipikus „amerikai életérzést” képviselem.

Amit elmondhatok, az az, hogy az ottani élet alapjaiban különbözik az otthonitól.

Amit a legjobban értékeltem, az az emberek nyitottsága és elfogadása volt. Vagy talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy egyszerűen nem ítélnek el azért, hogyan döntesz az életedről.

Önmagad lehetsz anélkül, hogy attól kellene tartanod, hogy lenéznek vagy másképp kezelnek, és ez a szabadság hihetetlen érzését adja.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak másképp?

Az amerikai egyetemek sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a projektalapú tanulásra és a csapatmunkára, mint a magyar egyetemek.

Szerintem az ideális megközelítés a kollaboratív munka és a hagyományosabb akadémiai módszerek közötti megfelelő egyensúly megtalálása.

Mégis kétségtelen, hogy ez az oktatási stílus jól felkészíti a hallgatókat a szakmai életre, ahol nagy valószínűséggel egy csapat tagjaként fogsz dolgozni, és közösen kell megoldanotok a problémákat.

Melyik egyetemre jártál, és mit tanultál?

A Long Island University Brooklyn Campusra jártam, ami egy viszonylag kis egyetem Brooklyn belvárosának szívében, körülbelül 15 perc sétára az East Rivertől. A Times Square mindössze húsz percre volt metróval, a Central Park pedig körülbelül harmincra.

Biológia szakon végeztem.

Mesélnél arról, mit csinálsz most? Hogyan alakult az életed az Egyesült Államokban töltött éveid óta?

Jelenleg Magyarországon tanulok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán.

Idén beiratkoztam egy második alapképzésre Molekuláris bionika mérnöki szakon, de a célom az, hogy jövő szeptemberben átjelentkezzek a mesterképzésre az idén megszerzett kreditek és az amerikai diplomám segítségével.

Úgy éreztem, szükségem van erre az alapozó évre, mert jelentős különbségek vannak a két terület között. Együtt azonban olyan egyedülálló perspektívát nyújtanak, amelyet reményeim szerint egy nap a tudományos kutatásban tudok majd kamatoztatni.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik ezen az úton gondolkodnak?

Vágjatok bele.

Elsőre talán ijesztőnek tűnhet, de ígérem, nem fogjátok megbánni.

A külföldi élet önállóbbá tesz, szélesíti a látókörödet, és segít abban, hogy életre szóló barátságokat köss a világ minden táján.

Mivel egy teljesen új kultúrában fogsz elmerülni – és nagy valószínűséggel egy rendkívül nemzetközi csapatban –, számtalan értékes életvezetési készséget fogsz elsajátítani.

Ezen készségek némelyikét nem lehet érmekkel vagy osztályzatokkal mérni, de az életed hátralévő részében meghatározzák majd, hogyan látod a világot, és ez olyan előny, ami örökre veled marad.