Mikor kezdtél el sportolni, mi motivált, vagy ki inspirált?

Gyermekkorom óta sportolok. Kipróbáltam különféle küzdősportokat, a labdarúgást és a kézilabdát is, de végül az amerikai futball mellett döntöttem. Sosem volt kérdés, hogy azt szeretném, hogy a sport a mindennapi életem része legyen. Már a kézilabdás éveim alatt is érdekelt az amerikai futball. Szerencsére volt egy barátom, aki ezt a sportot űzte, és örömmel vezetett be ebbe a világba. Összességében remek döntésnek bizonyult, hiszen azóta is nagyon élvezem ezt a sportot.

Kinek tulajdonítod leginkább az eddigi sikereidet?

Elsősorban a szüleimnek köszönhetem mindazt, amit eddig elértem, mert biztos vagyok benne, hogy az ő támogatásuk nélkül ma nem tartanék itt. Másodsorban hálás vagyok az edzőimnek, akik segítettek szakmailag és technikailag fejlődnöm, valamint a barátaimnak, akiknek a biztatása segített elérni a rövid és hosszú távú céljaimat egyaránt. Rendkívül hálás vagyok mindannyiuknak! És persze a munkát nekem magamnak is bele kellett tennem!

Mik a jövőbeli terveid és céljaid a sportban és a sporton kívül is? Az Egyesült Államokban és utána?

Egyelőre úgy tervezem, hogy a Division II-ben maradok, és minden egyes nap tovább fejlődöm, hogy a lehető legjobb játékossá válhassak a posztomon. Jelenlegi tervem az, hogy a főiskola után az Egyesült Államokban maradok, és itt kezdem el építeni a karrieremet.

Elsődleges célom a mesterdiploma megszerzése, emellett a jogi egyetem is nagyon érdekel, mivel Magyarországon a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára is felvételt nyertem. Természetesen szeretnék minél előbb gyakorlati munkatapasztalatot is szerezni. Szerencsére sok lehetőség áll előttem, így még nem kell túl sokat aggódnom amiatt, mit tartogat a jövő.

Mennyire támogatták a szüleid és a családod azt a tervedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?

Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert mindenben mindig ők voltak az első számú támogatóim. Kezdettől fogva támogatták az elképzeléseimet és terveimet.

Mit szeretsz leginkább Amerikában?

Sok minden van, amit szeretek Amerikában, hiszen ez alatt a két szemeszter alatt már rengeteg dolgot láttam és tapasztaltam. De ha ki kellene emelnem néhány dolgot, akkor az új emberek megismerését, egy új kultúra megtapasztalását, az új barátok szerzését és a számtalan felfedezésre váró új helyet említeném.

Véleményed szerint mik az amerikai egyetemi élet előnyei és kihívásai?

Eleinte tartottam tőle, hogy nehéz lesz egyetemi szinten angolul tanulni, de szerencsére minden zökkenőmentesen ment. A professzorok és a hallgatók is nagyon segítőkészek voltak, és néhány hét után teljesen sikerült beilleszkednem.

A magyar egyetemi oktatásról nincs személyes tapasztalatom, de az itt kapott képzés rendkívül magas színvonalú, jól szervezett és tele van értékes tapasztalatokkal. Persze az, hogy ilyen messze vagyok a családomtól, nem mindig könnyű, de szerencsére viszonylag gyakran hazatérhetek, néha hosszabb időre is.

Mit csinálsz az iskolán és a sporton kívül?

Szabadidőm nagy részét természetesen társasági élettel töltöm, általában az itteni barátaimmal vagy az egyetem által szervezett különféle rendezvényeken. Jelenleg a jogosítványom megszerzésére is koncentrálok, és alkalmanként videókat is vágok magánügyfelek számára.

Hogyan néz ki egy átlagos napod?

Időm nagy részét természetesen a tanulás és a napi két edzés teszi ki. Emellett dolgozom is – és hamarosan az egyetemi campuson is fogok dolgozni. Mint korábban említettem, szeretek társasági életet élni, így a szabadidőmet általában a barátaimmal töltöm.

Milyen az edzés az USA-ban a magyarországi edzésekhez képest?

A teljes felépítés hasonló az otthoni edzésekhez, de az egyik legnagyobb különbség az, hogy ha esik, ha havazik, vagy ha fúj a szél, mi akkor is kint edzünk. Részben azért, mert az emberek itt jobban hozzá vannak szokva az ilyen időjáráshoz, de azért is, mert a nehéz körülmények közötti edzést a fizikai és mentális erőnlét fejlesztése részének tekintik.

Miben különbözik az étrended az USA-ban az otthoni étrendedtől?

Többet és hosszabb ideig edzünk, valamint több posztspecifikus edzésünk és posztmegbeszélésünk van a szakosodott edzőkkel. Itt minden edzést nagyon pontosan előre megterveznek, beleértve azt is, hogy pontosan mit kell tennie az egyes játékosoknak, az edzői stábnak és a csapatnak egészében.

Mi volt a legjobb emléked vagy eredményed, amióta sportolni kezdtél, és mire vagy a legbüszkébb?

Őszintén szólva nem tudnék egyetlen pillanatot kiválasztani a legjobbnak, mert minden meccs más-más okból volt izgalmas és emlékezetes. Számomra a legnagyobb eredmény egyszerűen az, hogy itt játszhatok Amerikában. Ez egy hatalmas valóra vált álom – valami, ami még egy évvel ezelőtt is szinte lehetetlennek tűnt.

Mit javasolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik fontolgatják, hogy élnek ezzel a lehetőséggel?

Személy szerint soha nem bántam meg, hogy Amerikába jöttem. Úgy gondolom, hogy ez egy óriási kihívás, és pontosan ezért arra biztatok mindenkit, hogy merjen nagyot álmodni, ragadja meg a lehetőséget, és tegyen meg mindent a megvalósításért, mert felejthetetlen élményekben lesz része!

Ugyanakkor a valóság az, hogy Amerika nagyon messze van otthontól, és a családtól és a megszokott környezettől való távollét komoly mentális és érzelmi nyomást gyakorolhat az emberre, így erre is fel kell készülni.

Hogyan boldogultál a nyelvvel a kezdetekben?

Mint korábban említettem, eleinte kicsit izgultam emiatt, de gyorsan rájöttem, hogy semmi okom rá. Mindenki rendkívül segítőkész volt, és nem tartott sokáig a megszokás. A legnagyobb kihívást az amerikai szleng megszokása jelentette a mindennapi beszélgetésekben.

Volt lehetőséged kipróbálni diákmunkát a campuson? Ha igen, milyen tapasztalataid vannak?

Valójában épp most jelentkeztem egy egyetemi munkára, így személyes tapasztalatot még nem tudok megosztani. A barátaimtól viszont azt hallottam, hogy az egyetemen való munka mindenképpen megéri, ezért is döntöttem úgy, hogy jelentkezem.

Könnyű vagy nehéz volt a beilleszkedés számodra?

Szerencsére az emberek többsége itt rendkívül segítőkész és barátságos. Különösen, amikor hallották, hogy Európából jöttem, nagyon érdeklődőek és kíváncsiak lettek. Viszonylag gyorsan sikerült új barátokat szereznem és beilleszkednem.

Sikerült kapcsolatokat építened, és szerinted mennyire fontos a kapcsolati hálózat építése?

Rendkívül fontos számomra, hogy kapcsolatrendszert építsek itt ki, valamint új emberekkel találkozzak és új barátokat szerezzek. Szerencsére úgy érzem, jó úton járok, mert már eddig is rengeteg csodálatos emberrel találkoztam.

Tapasztalataid szerint létezik olyan, hogy „amerikai életstílus”, és ha igen, miben különbözik az otthoni élettől?

Természetesen. Mindenkinek van egy képe a fejében arról, milyen lehet az „amerikai életstílus”. Itt minden nagyobb, több a lehetőség, és az ember mindig fedez fel valami újat.

A valóság viszont az, hogy az élet itt sem automatikusan könnyű. Itt is keményen meg kell dolgozni mindenért, és erőfeszítéseket kell tenni, ha az ember előre akar jutni.

Szerinted hogyan befolyásolják a személyiségedet az USA-ban töltött évek?

Már önmagában az a lehetőség, hogy új tapasztalatokat szerezhetek és új barátokat ismerhetek meg, pozitív hatással van a személyiségfejlődésemre. Elfogadóbb, nyitottabb, függetlenebb, pozitívabb, rugalmasabb és magabiztosabb lettem.

Gondoltál arra, hogy a tanulmányaid befejezése után néhány évig, vagy akár hosszabb ideig is az USA-ban maradj?

Abszolút. Gondoltam rá, és valójában pontosan ezt tervezem. Szeretnék az Egyesült Államokban maradni.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak jobban, vagy legalábbis másként Magyarországhoz képest?

A legjobban az tetszik, hogy a professzorok és a hallgatók közötti kapcsolat és kommunikáció sokkal átláthatóbb és barátságosabb, ami az egész iskolai élményt sokkal pozitívabbá teszi.

Azt is nagyon értékelem, hogy a professzorok valóban szenvedéllyel tanítják azt, amit oktatnak, és őszintén törődnek azzal, hogy segítsenek a hallgatóknak felfedezni és kibontakoztatni a bennük rejlő teljes potenciált.