Mikor, mi inspirált téged, vagy ki volt rád hatással, hogy elkezdj sportolni?

Gyerekként mindig imádtam a vízben lenni. Hatéves koromban az óvodai úszásoktatáson keresztül ismerkedtem meg az úszással, és valahogy utána soha nem hagytam el az uszodát.

Mennyire támogatták a szüleid (családod) a tervet, hogy külföldön tanulj és sportolj?

Mindenben teljes mértékben támogattak, és még most is támogatnak, annak ellenére, hogy az ötlet, hogy egy másik kontinensen fogok élni, számukra is ijesztő volt. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen támogató szüleim vannak.

Hogyan segített neked a Study N Sport?

Végigvezettek a teljes folyamaton. Segítettek felkészülni az amerikai felvételi vizsgákra, és támogattak az edzőkkel és az egyetemekkel való kommunikációban. Bármikor volt kérdésem vagy segítségre volt szükségem, mindig fordulhattam hozzájuk — még három évvel azután is, hogy az USA-ba költöztem, amikor úgy döntöttem, hogy átjelentkezem egy másik egyetemre.

Milyen volt az edzés az USA-ban a magyarországihoz képest?

Tapasztalataim szerint az edzések nem voltak annyira megterhelőek, mint Magyarországon. Kevesebb órát töltöttünk a medencében, és kevesebb kilométert úsztunk, mint otthon. Különösen élveztem a 25 yardos medencében való edzést és versenyzést. A rövidpályás úszás mindig is a legjobban feküdt nekem.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni? Hogyan boldogultál a nyelvvel?

Elég könnyű volt beilleszkedni a csapatba, annak ellenére, hogy én voltam az egyetlen magyar az egyetemen. Szerencsére mindenki nagyon befogadó volt, és gyorsan nagyszerű kapcsolatot alakítottam ki mind az edzőimmel, mind a csapattársaimmal. Az angollal kezdetben meggyűlt a bajom. Az első néhány hónapban leginkább csak hallgattam, mintsem beszéltem, de ahogy nőtt az önbizalmam, egyre felszabadultabban kapcsolódtam be a beszélgetésekbe és fejeztem ki a véleményemet.

Miben különbözött az étrended az USA-ban attól, amihez Magyarországon szoktál?

A legnagyobb különbség az volt, hogy nem kellett magamra főznöm. Minden étkezésemet az egyetemi étkezdében fogyasztottam el, ami sokkal kényelmesebb volt, mert nem kellett időt vagy energiát áldoznom a főzésre. Az ételkínálat nagyon különbözött attól, amihez Magyarországon szoktam. Különösen a magyar levesek hiányoztak, de az étkezdében mindig találtunk valami finomat.

Hogyan néznek ki a mindennapjaid most?

Májusban diplomáztam a Saint Leo University-n, és azóta visszaköltöztem Magyarországra. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) pszichológia mesterképzésén folytatom a tanulmányaimat. Visszavonultam a versenyszerű úszástól, mert úgy érzem, hogy az Egyesült Államokban elért eredményeim jelentették a sportolói karrierem csúcsát — amire hihetetlenül büszke vagyok. Most arra fókuszálok, hogy karriert építsek a pszichológiában, és fejlődjek a szakmámban.

Mi volt a legnagyobb sikered vagy a kedvenc emléked, amióta úszni kezdtél? Mire vagy a legbüszkébb?

Három eredményt említenék meg itt — kettőt Magyarországról és egyet az Egyesült Államokból. 2017-ben magyar bajnok lettem 50 méteres hátúszásban, és ugyanebben az évben második helyen végeztem a rövidpályás országos bajnokságon, miközben új korosztályos országos csúcsot is úsztam. Második évemben az USA-ban kvalifikáltam magam az NCAA-bajnokságra 100 méteres hátúszásban, ahol a nyolcadik helyen végeztem. Még mindig minden nap ránézek arra a kis trófeára, amit ezért a nyolcadik helyért kaptam.

Mit szeretsz a legjobban Amerikában? Szerinted létezik olyan, hogy „amerikai életstílus”, és ha igen, miben különbözik a magyarországi élettől?

Amit a legjobban szerettem Amerikában, az az időjárás volt, és az, hogy olyan közel voltam a tengerhez és az óceánhoz. Ezen négy év alatt rengeteg gyönyörű helyre volt lehetőségem ellátogatni, és ezért hihetetlenül hálás vagyok.

Szerintem az amerikai életstílus azért más, mert az embereket általában nem érdekli, mit csinálsz, hogyan nézel ki, vagy hogyan öltözködsz. Mindenki a saját életére koncentrál, és elfogad olyannak, amilyen vagy, anélkül, hogy elítélne.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak jobban — vagy egyszerűen másképp —, mint Magyarországon?

Tapasztalataim szerint az amerikai oktatási rendszer sokkal gyakorlatiasabb, mint a magyar. Sokkal több gyakorlati órám volt, és mind a féléves feladatokat, mind a vizsgákat úgy tervezték meg, hogy felmérjék, mennyire érted meg valóban az anyagot, és milyen hatékonyan tudod alkalmazni azt a valós élethelyzetekben.

Mik a jövőbeli céljaid, mind a sportban, mind a sporton kívül (az USA-ban és azon túl)?

Ahogy korábban említettem, visszavonultam a versenyszerű úszástól, így már nincsenek sportolói céljaim. Jelenleg az oktatásomra szeretnék koncentrálni. Éppen a mesterképzésemet végzem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE). A diploma megszerzése után klinikai szakpszichológus képzésre szeretnék járni, és végül remélem, hogy megszerzem a pszichoterapeuta címet is.

A jövőben szívesen visszatérnék az Egyesült Államokba konferenciákra vagy speciális szakmai képzésekre, de az életemet és a karrieremet Magyarországon tervezem felépíteni.