Mi inspirált arra, hogy elkezdj sportolni? Ki volt rád a legnagyobb hatással?

Hatéves koromban kezdtem el focizni a PMFC-ben. Gyorsan világossá vált, hogy nem éppen arra vagyok hivatott, hogy a következő futballsztár legyek. Azonban vakmerő gyerek voltam, aki fejjel előre vetődött minden labdáért, így mindenki örömére végül kapus lettem.

A döntés meghozatala óta 13-szor törtem el a kezemet, az ujjaimat vagy a karomat a pályán. Ez valószínűleg egy fentről jövő jel volt arra, hogy abba kellene hagynom, de szerencsére nem vettem a lapot – és végül Amerikában találtam magam.

Kinek köszönheted leginkább a jelenlegi sikereidet?

Édesanyám mindig mindenben támogatott engem. Abszolút mindent megvett – és még annál is többet –, hogy segítse az életben való boldogulásomat. Egyikünk sem gondolta volna, hogy ez az utazás így fog végződni: egy pécsi, kertvárosi panellakásból egy felhőkarcoló tetejére, 18 évesen.

A másik ember, akinek nagyon sokat köszönhetek, a kapusedzőm, Kovacsevics Árpád. Kezdettől fogva hitt abban, hogy még ha nem is én voltam a legtehetségesebb játékos, hajlandó voltam mindenki másnál keményebben dolgozni. Megtanította nekem, hogy a becsületes, kemény munkát soha senki nem veheti el tőled, és azt semmi sem pótolhatja.

Mik a jövőbeli céljaid a sportban és azon túl? (Az USA-ban és utána?)

Csapatkapitányként diplomáztam a Southern Nazarene University-n 2022-ben. Jelenleg a Southwestern Oklahoma State University női labdarúgócsapatának kapusedzője vagyok, miközben sportmenedzsment mesterképzést is végzek. Az edzői szerződésemnek köszönhetően az egyetem teljes mértékben fedezi a posztgraduális tanulmányaim költségeit.

Mennyire támogatták a szüleid és a családod azt a döntésedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?

A családom és a közeli barátaim az egész folyamat során támogattak. Őszintén szólva, valószínűleg jobban hittek az amerikai álmomban, mint én magam.

Sokan szerepet játszottak abban, hogy eljussak oda, ahol ma tartok – vagy bizonyos esetekben abban, hogy nehezebbé tegyék az utat.

Például a középiskolai osztályfőnököm eltiltott a szalagavatónktól, és még attól is, hogy szerepeljek az osztály tablóképen, mert miközben az SAT és TOEFL vizsgákra készültem, és két állásban dolgoztam, végzős koromban túl sok rajzóráról hiányoztam. De néha valami jelentőségteljes eléréséhez áldozatokat kell hozni.

Mit szeretsz a legjobban Amerikában?

Kétségtelenül az utazás lehetőségét.

Amióta az USA-ba költöztem, volt szerencsém olyan helyekre ellátogatni, mint Hawaii, Los Angeles, New York, Las Vegas, Mexikó, Texas, Atlanta, Florida, Colorado, Nashville és San Francisco, hogy csak néhányat említsek.

Soha nem is álmodtam arról, hogy esélyem lesz ilyen helyeket látni. Hihetetlenül hálás és szerencsés vagyok minden egyes élményért.

Véleményed szerint mik a legnagyobb előnyei és kihívásai az amerikai egyetemi életnek?

Az emberek gyakran mondják, hogy Amerikában mindent tálcán kínálnak neked, de én azt szoktam mondani: lehet, hogy kolbászból van a kerítés, de azt neked kell megfüstölnöd.

Számtalan lehetőség adódik egy új, élményekkel és barátságokkal teli élet felépítésére, különösen egyetemi környezetben. Ehhez azonban nyitottnak kell lenned, és hajlandónak kell lenned kilépni a komfortzónádból.

Kezdetben kihívást jelenthet annyi különböző kultúrájú ember mellett élni, de idővel megtanulod ezt értékelni és alkalmazkodni hozzá.

Mit csinálsz az iskolán és a sporton kívül?

2020 óta saját magán kapusedzői vállalkozásomat vezetem Oklahoma Cityben. Hál' Istennek egy nagyon sikeres céggé nőtte ki magát.

Anyagilag kevesebb mint három évbe telt, mire teljesen függetlenné váltam. 21 évesen képes voltam megvenni a saját házamat és egy vadonatúj autót – olyasmit, ami otthon, Magyarországon sajnos szinte elképzelhetetlen lett volna számomra.

Milyen a mindennapi életed?

Hétköznapokon a délelőttjeim általában meglehetősen rugalmasak. Gyakran járok bevásárolni, golfozni vagy edzeni a bokszeszőmmel. Délutánonként főzök, majd a belvárosba megyek magánedzéseket tartani. Amikor az Oklahoma City Thunder hazai pályán játszik, igyekszem minél több NBA-meccsre kilátogatni.

Milyenek az edzések az USA-ban a magyarországiakhoz képest?

Szinte lehetetlen összehasonlítani őket.

Az amerikai egyetemi labdarúgásban óriási hangsúlyt fektetnek a fizikai kondícióra és a taktikai felkészülésre, míg a technikai fejlődés kevesebb figyelmet kap. Rengeteget futottunk, amit eleinte különösen nehéz volt megszokni a 45 °C-os nyári hőség és a 80%-os páratartalom miatt.

Emellett hetente hatszor edzettünk edzőteremben, csapat szinten és egyénileg is. A kemény munka kifizetődött – kétszer is megnyertük a konferenciánkat, amelyet az NCAA Division II egyik legerősebb konferenciájának tartanak.

Miben különbözik az étrended az USA-ban attól, ami otthon volt?

Teljesen más – 180 fokos fordulat.

Amikor megérkeztem, le voltam nyűgözve, hogy az egyetem korlátlan svédasztalos reggelit, ebédet és vacsorát kínált a hét minden napján. Sajnos senki nem volt olyan szívtelen, hogy megállítson abban, hogy mindennap visszamenjek egy harmadik tányérért – elvégre mindent ki akartam próbálni! Ennek eredményeként nagyon gyorsan felszedtem 10 kilót.

Azóta visszavettem a tempóból, de a kísértés még mindig megvan.

Mi volt a legnagyobb sikered vagy a legbüszkébb emléked a fociban?

A második egyetemi évem után meghívást kaptam a Sporting Kansas City tartalékcsapatához, ahol aláírtam, hogy a nyári profi ligában játsszak. Abban a szezonban a második helyen végeztünk a konferenciánkban, ami továbbra is az egyik legbüszkébb eredményem.

Mit mondanál azoknak a fiatal sportolóknak, akik ezen az úton gondolkodnak?

Ha én meg tudtam csinálni – egyszülős családból származva, korlátozott anyagi lehetőségek között felnőve, átlagos diákként és egy egyszerű pécsi panellakásból induló hétköznapi focistaként –, akkor bárki képes rá.

Ha úgy vágsz bele, hogy tudod, mindent megtettél, amit csak tudtál, még ha nem is jön össze, már akkor is az emberek 90%-a előtt jársz.

Ha pedig nem tudod, hol kezdd el, vagy mire számíts, csak kérdezz. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikünk szívesen válaszol a kérdéseidre, vagy egyszerűen csak elmeséli, milyen is valójában az élet itt.

Hogyan boldogultál kezdetben az angollal?

Szerencsére erős angoltudással érkeztem, de még így is sokat kellett tanulnom.

Közel öt év után az USA-ban már ott tartok, hogy valójában nehezebb nekem magyarul beszélnem, mint angolul, mert az angol annyira természetes részévé vált a mindennapi életemnek. Manapság már csak akkor beszélek magyarul, amikor hetente kétszer vagy háromszor hazatelefonálok.

Volt lehetőséged az egyetemen dolgozni? Milyen volt ez a tapasztalat?

Igen, volt.

Irodavezetőként dolgoztam az egyetemen 7,25 dolláros órabérért, hetente legfeljebb 20 órában. Ahogy a saját edzői vállalkozásom növekedni kezdett, fokozatosan több időt szenteltem neki.

Mire lediplomáztam, már szinte kizárólag magánedzéseket tartottam, és hetente körülbelül 10–12 óra munkával több mint 20 000 forintot kerestem óránként – ami magyar szemmel nézve még mindig hihetetlennek tűnik.

Mennyire volt könnyű beilleszkedni?

Szerencsére a beilleszkedés nagyon könnyű volt.

Hihetetlen környezetbe kerültem, és a szobatársaim elképesztően támogatóak voltak. Nekik köszönhetően az első egyetemi szüneteimet Florida tengerpartjain és egy arkansasi farmon töltöttem a családjukkal.

Sikerült erős kapcsolatrendszert kiépítened, és mennyire fontos számodra a networking?

Abszolút – és személyes tapasztalatból mondhatom, hogy a kapcsolatépítés az egyik legfontosabb dolog, amit tehetsz.

A kiépített kapcsolataimnak köszönhetően a diploma megszerzése után hat különböző állásajánlat közül választhattam. Kaptam ajándékba körülbelül 3000 dollár értékben NBA-jegyeket, ingyenes repülőjegyeket, és szinte 20 különböző államban állíthatnék be bejelentés nélkül, tudva, hogy lesz hol megszállnom.

Különösen nemzetközi diákként a hírneved a mindened. Ha megbízható, kedves, tisztelettudó vagy, és őszintén törődsz másokkal, az emberek észreveszik. Az élet sokkal könnyebbé válik, ha olyan emberek vesznek körül, akik ugyanezeket az értékeket vallják.

Hogyan változtattak meg az USA-ban töltött évek emberileg?

Amióta ideköltöztem, sokkal pozitívabb ember lettem.

Az emberek itt általában nyugodtabbak és barátságosabbak. Például, ha hosszú sor áll a boltban, senki sem panaszkodik. Ehelyett teljesen idegenek beszélgetést kezdeményeznek, megdicsérik a ruhádat, megkérdezik: „Hogy s mint?”, majd mindenki egyszerűen folytatja a napját.

Ez a pozitív gondolkodásmód mindenképpen rám is átragadt.

Tervezed, hogy az USA-ban maradsz a tanulmányaid befejezése után?

Abszolút.

Mindenképpen hosszú távon szeretnék az USA-ban maradni. Idővel nagyon szeretnék egy új lehetőséget találni Hawaiin vagy Kaliforniában.

Már volt is néhány lehetőségem, de előbb szeretném befejezni a mesterképzésemet.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak jobban – vagy másképp –, mint Magyarországon?

Praktikus, egyértelmű és élvezetes.

A professzorok őszintén törődnek a diákjaikkal, és segítenek megérteni, miért működik valami – nem csak azt, hogy milyen választ kell írni egy tesztre.

Őszintén szólva egyetlen rossz szavam sincs a tapasztalataimra. Mindent megkaptam, amire szükségem volt a diploma megszerzése utáni sikerhez, és minden egyes nap hálás vagyok azért, hogy olyan életet élhetek, amilyet élek.

Végezetül szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megköszönjem a teljes Study N Sport csapatának mindazt, amit tettek azért, hogy segítsenek nekem ezen az úton.