Mikor kezdtél el sportolni, és mi vagy ki inspirált erre?

Nagyon fiatalon, az általános iskola első éveiben kezdtem el sportolni az ikertestvéremmel együtt. Sok különböző sportágat kipróbáltam, köztük az úszást, a focit, a kézilabdát és a dzsúdót, de végül úgy döntöttem, hogy az úszást versenyszerűbb szinten folytatom.

Kinek tulajdonítod leginkább az eddigi sikereidet?

A sikereim nagy részét és azt, hogy idáig eljutottam, a szüleimnek köszönhetem, valamint az otthoni csapatomnak, a Győri Úszó Sportegyesületnek, a csapattársaimnak és az edzőimnek. Különösen hálás vagyok Budavári Istvánnak, aki 2015–2016-ban megkeresett és meghívott a Győri Úszó SE-be, valamint Petrov Iván és Petrov Árpád vezetőedzőknek. Az ő irányításuk alatt találtam meg végül a szárnyaimat és értem el oda, ahol ma tartok. A StudyNSport csapata is végig mellettem állt a teljes folyamat során, és a lehető legprofibb módon segített eljutni az Egyesült Államokba. Nekik is szeretném megköszönni.

Mik a jövőbeli terveid és céljaid a sportban és azon kívül? Az USA-ban és utána?

Jelenleg még másfél évem van hátra az egyetemen, és így még másfél évig versenyzem ezen a szinten. Utána viszont nagyon szívesen folytatnám az úszást, ha lesz rá lehetőségem, akár itt az Egyesült Államokban, akár otthon.

Még nem döntöttem el, hogy mit szeretnék dolgozni, vagy hol szeretnék élni a diploma megszerzése után, de szerencsére rengeteg lehetőségem van. Úgy gondolom, végül minden a helyére kerül majd.

Mennyire támogatták a szüleid és a családod a külföldi tanulási és versenyzési terveidet?

A családom rendkívül támogató volt az Amerikába való kiutazási terveimmel kapcsolatban. Együtt vágtunk bele ebbe az utazásba, és végig támogattak abban a másfél-két évben, amit otthoni edzéssel és tanulással töltöttem, hogy felkészüljek erre a kis Atlanti-óceánon túli kalandra. Mindig nagyon megértőek és segítőkészek voltak, és a mai napig hihetetlenül büszkék rám.

Mit szeretsz a legjobban Amerikában?

Amikor megérkeztem Amerikába, azt értékeltem a legjobban, hogy mennyire befogadóak az emberek. Úgy érkeztem meg, hogy nem ismertem senkit, és nem igazán tudtam eligazodni, ráadásul mindez a COVID alatt történt, maszkokkal, karanténnal, COVID-tesztekkel és oltásokkal mindenhol. Mindezek ellenére a csapattársaim, az edzőim és a csoporttársaim – akikkel korábban csak képernyőn keresztül beszéltem vagy üzengettem – hihetetlen kedvességgel fogadtak és nagyon segítőkészek voltak.

Véleményed szerint mik az amerikai egyetemi élet előnyei és kihívásai?

Az egyik legnagyobb előny az, hogy a rendszer mennyire jól szervezett, online és a campuson egyaránt. Átlátható és könnyen kezelhető, még akkor is, ha az ember először tapasztalja meg.

Az oktatást is valamivel könnyebbnek találom, bár szerintem ez azért van, mert nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlati tudásra és a munkatapasztalatra, mint az oldalakon át tartó anyagok és jegyzetek bemagolására. Természetesen a tanulásból is kivesszük a részünket.

Nem mondanám, hogy lennének komolyabb kihívások, különösen azután, hogy az ember már teljesített néhány szemesztert. Talán nemzetközi diákként kezdetben kissé nehezebb lehet a helyzet, mert meg kell szokni a helyi rendszert, a hagyományokat és az életmódot.

Mit csinálsz az iskolán és a sporton kívül?

Jelenleg a tanulmányaim és az úszás mellett részmunkaidőben úszómesterként dolgozom az egyetemen. Ezen kívül a csapattársaimmal és a szobatársaimmal töltöm az időt. Filmeket nézünk, alkalmanként eljárunk szórakozni, és kirándulunk, amikor csak tudunk – bár egyetemi sportolóként nincs éppen túl sok szabadidőnk.

Milyen az edzés az USA-ban Magyarországhoz képest?

Az edzések nem sokban különböznek. Az ütemterv hasonló mind a volumen, mind a minőség tekintetében. A legnagyobb különbség az, hogy az itteni úszómedence 25 yard hosszú, körülbelül 22 méter, nem pedig 50 méter. Ezt azonban meglehetősen gyorsan meg lehet szokni.

Mennyire más az étrended az USA-ban Magyarországhoz képest?

Mindenképpen vannak különbségek. Otthon még soha nem éltem egyedül, így a csodás szüleim intézték a főzés nagy részét. Itt azonban néha elő kell hívnom a bennem lakozó szakácsot.

Az ételek és az ízek mások, mint otthon, Magyarországon. Vannak nagy szupermarketek, ahol rengeteg európai termék kapható, de azért mégsem teljesen ugyanaz. Egy dolog, amit nagyon élvezek, az a gyorséttermek és éttermek hatalmas választéka az USA-ban. A minőség általában nagyszerű, bár nyilvánvalóan figyelnem kell arra, hogy mit eszem, és kerülnöm kell a túlzásokat.

Mi volt az eddigi legjobb élményed vagy eredményed az úszásban, és mire vagy a legbüszkébb?

Azt mondanám, hogy az eddigi legjobb eredményeim az elmúlt három évben a konferenciabajnokságokon szerzett pontok és számos iskolai rekord felállítása voltak. Az elmúlt két évben a csapatom több tagjával együtt az országos bajnokságra is kvalifikáltam magam, ami mindenképpen komoly teljesítmény.

Mit javasolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik fontolgatják, hogy élnek ezzel a lehetőséggel?

Ha valaki gondolkodik rajta, csak ajánlani tudom, hogy próbálja meg. Igen, meg kell dolgozni érte, és talán nem mindenkinek való, de ha a legkisebb esély is megvan rá, érdemes megpróbálni.

A legrosszabb esetben néhány hónap után hazamehet az ember. De még akkor is utazott, látott a világból egy másik részt, és értékes tapasztalatokat szerzett. Mindenképpen megéri.

Hogyan boldogultál a nyelvvel az elején?

Kezdetben voltak nehézségeim az angollal. Otthon elég sokat kellett készülnöm a különböző nyelvvizsgákra, és amikor megérkeztem, meg kellett szoknom az amerikai szlenget és azt is, ahogyan az emberek beszélnek.

Egy-két hónap után azonban kezdtem belejönni, és ma már azt mondhatom, hogy szinte kiváló az angolom.

Volt lehetőséged diákmunkát vállalni az egyetemen? Ha igen, milyen tapasztalataid voltak?

Igen. Mint korábban említettem, úszómesterként dolgozom az egyetemen, ami az egyik campuson elérhető diákmunka-lehetőség.

Összességében szerintem a rendszer nagyon korrekt. Nyilvánvalóan elvárják a munkát és ellenőrzik is, de az online rendszerük kiváló. Könnyen nyomon követhető a beosztás, a fizetés és egyéb részletek. A munkaidő rugalmas, és a fizetés is egészen jó.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni?

Számomra viszonylag könnyű volt a beilleszkedés, főleg azért, mert az évfolyamomból a csapatban a diákok többsége nemzetközi diák. Ez azt jelentette, hogy már a legeslegelejétől kezdve volt bennünk valami közös.

Sikerült kapcsolatokat építened, és szerinted mennyire fontos a kapcsolatépítés (networking)?

Nagyon fontosnak tartom a kapcsolatépítést, és szerencsére már sikerült több szorosabb és kötetlenebb barátságot is kötnöm.

Az egyetem emellett számos olyan programot és rendezvényt szervez, amelyeken különböző cégek és szponzorok is jelen vannak, így ezek lehetőséget biztosítanak olyan szakmai kapcsolatok kiépítésére, amelyek később hasznosak lehetnek a munka világában.

Tapasztalataid szerint létezik olyan, hogy „amerikai életérzés”, és ha igen, miben különbözik az otthoni élettől?

Határozottan úgy gondolom, hogy létezik „amerikai életérzés”. Elég egyedi. Az amerikaiak nagyon büszke nemzet, és komolyan veszik az ünnepeiket.

Az olyan eseményeket, mint a július negyedike vagy a hálaadás, nagyszabásúan ünneplik. Minden fel van díszítve, az emberek boldogok és barátságosak egymással, és nagyon vendégszeretőek. Ezek az ünnepek külföldiként is élvezetesek. És egy dolog biztos: ételből és buliból nincs hiány!

Mit gondolsz, az USA-ban töltött éveid hogyan hatnak a személyiségedre?

Az elmúlt néhány év mindenképpen megváltoztatott, bizonyos szempontból pozitívan és negatívan is, de összességében úgy gondolom, hogy ez egyszerűen a felnőtté válás része.

A körülmények talán mások, mint otthon, de előbb-utóbb minden egyetemi hallgatónak „fel kell nőnie”, és be kell lépnie a munka és a felnőttkori felelősségek valós világába.

Ezek az évek mindenképpen tele maradnak értékes tapasztalatokkal és felejthetetlen emlékekkel. Az itteni élet rengeteg dologra megtanított.

Gondoltál arra, hogy a tanulmányaid befejezése után még néhány évig – vagy esetleg hosszabb ideig – az USA-ban maradj?

Végleges döntést még nem hoztam, de igen, mindenképpen gondoltam a maradásra. Ez attól függ majd, hogyan alakul a következő év, mit szeretnék csinálni, és hol találok munkát.

Akár rövidebb, akár hosszabb időre, szívesen maradnék az Egyesült Államokban, ha lehetőségem nyílna itt karriert építeni.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak jobban – vagy legalábbis másképp –, mint Magyarországon?

Az amerikai oktatási rendszer szervezettebb és átláthatóbb. Nagyon sok mindent el lehet intézni online, és több olyan platform is van, amelyeken keresztül a hallgatók tarthatják a kapcsolatot a professzorokkal és oktatókkal.

Tanulmányi tanácsadók és különböző diáktámogató szolgáltatások is rendelkezésre állnak. Összességében azt mondanám, hogy itt közvetlenebb a kapcsolat a diákok és a professzorok között.