Mikor, mi inspirált, vagy ki befolyásolt abban, hogy elkezdj sportolni?

A sport mindig is fontos része volt a családomnak. Szüleim fiatal koruk óta aktívan sportoltak, és engem is mindig arra biztattak, hogy legyek aktív. Körülbelül négy-öt éves koromban kezdtem el úszni, főként az asztmám miatt. Később több más sportágat is kipróbáltam, például a táncot és a kosárlabdát, de egyikben sem találtam meg igazán a helyemet. Az atlétikát tízéves koromban kezdtem el ugyanabban a klubban, ahol a húgom is edzett. Kezdetben nem volt könnyű, mert nem igazán szerettem futni, de idővel megtaláltam a számaimat – a távolugrást és a hármasugrást. Végül az edzőm és a csapattársaim motiváltak arra, hogy az atlétikánál maradjak.

Mennyire támogatta a családod azt a döntésedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?

A családom teljes mértékben támogatta a döntésemet, hogy külföldön tanuljak és versenyezzek. Édesapám egyetemi évei alatt Angliában tanult, és azt szerette volna, hogy a testvéreimmel együtt mi is megtapasztaljuk, milyen egy másik országban élni. Az is nagyon fontos volt számomra, hogy az egyetemi tanulmányaim mellett is folytathassam az atlétikát, amit Magyarországon sajnos nem támogatnak megfelelően.

Hogyan segített a Study N Sport az utad során?

A Study N Sport már a kezdetektől fogva segített nekem. Megkerestek a lehetőséggel, hogy az Egyesült Államokban tanulhatnék és versenyezhetnék, és ezzel valóban elültették a gondolatot a fejemben. Miután a szüleim is beleegyeztek, hogy vágjunk bele, segítettek felvenni a kapcsolatot az NCAA Division I edzőivel és egyetemekkel. Mivel már kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeztek, nem kellett egyedül keresnem edzőket. Amellett, hogy segítettek kapcsolatot teremteni az edzőkkel, támogattak a SAT- és TOEFL-vizsgákra való felkészülésben, a szükséges dokumentumok összegyűjtésében és benyújtásában, valamint a vízumkérelmezési folyamatban is.

Miben különböztek az amerikai edzések a magyarországiaktól?

Számomra a legnagyobb különbséget az erőnléti edzés jelentette. Hetente legalább háromszor tartottunk komoly súlyemelő edzéseket, míg Magyarországon, még ha jártunk is edzőterembe, sokkal kisebb súlyokkal dolgoztunk, és az edzések is kevésbé voltak intenzívek. Egy másik nagy különbség az volt, hogy amikor sérült voltam, vagy fájt a lábam, egy víz alatti futópadon edzhettem, sőt, még az ugrást is gyakorolhattam rajta, amiről otthon korábban még csak nem is hallottam.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni? Hogyan boldogultál a nyelvvel?

A kezdet nehéz volt, különösen azért, mert egy nagyvárosból egy nagyon kicsi, mindentől távol eső városba költöztem. Minden irányból kultúrsokk ért, de idővel fokozatosan beilleszkedtem. Az is segített, hogy nem én voltam az egyetlen külföldi sportoló a csapatban – volt egy másik európai sportoló is. Angolul tanulni és kommunikálni eleinte nehéz volt, mert az agyamnak teljesen át kellett állnia egy másik nyelvre, de az első hat hónap után már sokkal magabiztosabbá váltam. A professzoraim is nagyon megértőek voltak, ami megkönnyítette az átmenetet.

Mennyire tért el az étrended az Egyesült Államokban a magyarországitól?

Az étkezési szokásaim terén tapasztaltam talán a legnagyobb kultúrsokkot. Az első évemet az egyetemi menzán kellett töltenem, és őszintén szólva nem volt valami jó. Bár sokféle lehetőség volt, az ételek mintegy 80%-a zsíros vagy olajban sült volt, így az egészséges étkezés nem volt egyszerű. Az éttermi adagok hatalmasak voltak – szinte soha nem tudtam őket teljesen megenni. Kezdetben sokkal kevesebb gyümölcsöt és zöldséget ettem, mint otthon, részben azért, mert nem volt saját konyhám. Furcsának találtam azt is, hogy mind a három fő étkezés meleg ételből állt, amihez nem voltam hozzászokva. Amikor végre saját konyhám lett, fokozatosan visszatértem az otthonihoz sokkal közelebb álló étkezési stílushoz.

Hogyan nézett ki a mindennapi életed?

Az edzéseim többsége délelőtt volt, így korán keltem, és általában délelőtt 11 órára be is fejeztem az edzést. Napközben órákra jártam, néha egy-egy órás szünetekkel, és hetente három délután erőnléti edzésem is volt. Ha az edzésem történetesen délutánra esett, az órarendem nem igazán változott, mert így is minden nap voltak óráim. A tanulás és az edzés mellett egyetemi sporteseményeken dolgoztam, amelyek általában késő délután vagy kora este zajlottak. Mivel egy meglehetősen kis városban éltem, nem sok egyéb tennivaló akadt, így a barátaimmal időnként bementünk a városba kávézni, enni, moziba menni, vagy egyszerűen csak autóztunk a környéken.

Mi volt a legnagyobb eredményed vagy a kedvenc emléked a sportolói karriered során? Mire vagy a legbüszkébb?

Az egyik olyan eredményem, amire a legbüszkébb vagyok, még Magyarországon történt, amikor 2018-ban megnyertem az országos hármasugró bajnokságot. Ez az eredmény biztosította számomra a lehetőséget, hogy egy amerikai egyetemen tanulhassak. Rengeteg csodálatos emlékem van az amerikai versenyekről is. Sok helyre elutaztunk, és hihetetlen helyszíneken versenyeztünk. Az egyik versenyem a Hayward Fielden volt, ugyanabban a stadionban, amely a 2022-es atlétikai világbajnokságnak is otthont adott. Egy másik felejthetetlen pillanat az volt, amikor a női atlétacsapatunk harmadik lett a Big Sky Conference bajnokságon, ami hatalmas eredmény volt számunkra.

Mit szeretsz a legjobban Amerikában? Valóban létezik olyan, hogy „amerikai életstílus”, és miben különbözik az otthoni élettől?

Szerintem létezik az amerikai életstílus, bár nem egészen olyan csillogó, mint ahogy azt az emberek gyakran elképzelik. Az első két évemben mindenképpen éreztem azt a fajta izgalmat, de néhány év után a „mézeshetek” fokozatosan véget értek. Külföldi diákként az ember végül ráébred, hogy az élet bonyolultabb, mert a vízum- és bevándorlási kérdések mindig ott motoszkálnak a feje hátuljában. Ha ezen túllépsz, akkor valóban megtapasztalhatod az amerikai életet. Az emberek itt szeretnek kényelmet biztosítani maguknak, amikor csak megengedhetik maguknak, és minden a kényelemre és a gyors kiszolgálásra épül. Amerika egy hihetetlenül nagy és gyönyörű ország, olyan természeti tájakkal, amilyeneket Európában még soha nem láttam. Minden állam tartogat valami egyedit, és mindig van valami új, amit fel lehet fedezni. Az emberek is nagyon kedvesek és nagylelkűek. Több barátom családja is meghívott, hogy töltsem velük az ünnepeket, amikor nem tudtam hazautazni, és számos alkalommal szívesen fogadtak az otthonukban.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinál jobban vagy másképp, mint a magyar rendszer?

Eredetileg a sport miatt jöttem az Egyesült Államokba, de az oktatás miatt maradtam. A rendszer tökéletesen megfelelt nekem, különösen miután rájöttem, hogy mit is szeretnék igazán tanulni. Az antropológia sokkal elismertebb és átfogóbb az Egyesült Államokban, mint Európában. Emellett az órák sokkal inkább a kritikus gondolkodásra, a csapatmunkára és a tudás alkalmazására összpontosítanak, mint a magolásra és a száraz előadásokra, ami véleményem szerint sokkal jobban felkészíti a hallgatókat a jövőre.

Mik a jövőbeli céljaid, mind a sportban, mind a sporton kívül?

Idén tavasszal szereztem meg a mesterdiplomámat itt az Egyesült Államokban, és a következő évben a munkára és a szakmai tapasztalatszerzésre szeretnék összpontosítani. Célom a PhD-fokozat megszerzése, és végül az, hogy visszaköltözzek Európába, hogy régészként dolgozhassak. Bár a hármasugrástól már visszavonultam, az aktív életmódot nem hagytam abba. Most jött el az ideje annak, hogy olyan új sportágakat próbáljak ki, amelyekre korábban sosem volt lehetőségem.