Mikor, mi inspirálta Önt, vagy ki befolyásolta abban, hogy elkezdjen sportolni?

Az úszás egyike azon sportoknak, amelyeket nagyon nehéz megfelelően megtanulni, ha nem gyerekként kezdi az ember. Kiváló példa erre édesapám, Bozsó Zoltán, aki 30 évesen fedezte fel a triatlont, ahol elengedhetetlen az erős úszástudás. Mondhatni, szinte egyszerre kezdtünk el úszni – én négyéves voltam, ő pedig harminc. Az úszás mindig is az alapozó sportágam volt. A cél egyszerűen a szilárd úszótechnika felépítése volt, és most már több mint 20 éve úszom két fal között – néha 25 yardra vannak egymástól, máskor 50 méterre.

Mennyire támogatták a szülei (családja) azt a tervét, hogy külföldön tanuljon és sportoljon?

Bárki, aki ismer minket, valószínűleg egy nagyon sportos családként írna le minket. Az autóink mindig az uszodánál parkolnak, a hétvégéinket a versenyek köré tervezzük, és számtalan áldozatot követel, hogy mentálisan és fizikailag is a csúcson maradjunk.

Olyan típus vagyok, aki hisz abban, hogy minden okkal történik. 2013-ban édesapám kvalifikálta magát a Las Vegas-i Ironman 70.3 világbajnokságra. Még mindig emlékszem arra a napra, amikor megkérdezte tőlem: „Mi lenne, ha egy nap sportolói ösztöndíjjal tanulhatnál és versenyezhetnél az Egyesült Államokban?” Csak 13 éves voltam, és azt hittem, az ilyesmi csak a filmekben történik. Öt évvel később mégis ez lett a valóságom.

Ez is mutatja, mennyire hozzájárultak a szüleim az utamhoz. Ők vittek el a kora reggeli és délutáni edzésekre, megvettek minden szükséges felszerelést, és gondoskodtak a megfelelő táplálkozásomról. Egyke is vagyok, aminek megvan az oka. A szüleim minden lehetőséget meg akartak adni nekem, hogy sikeres legyek az életben.

Amikor megkaptam az ösztöndíjas ajánlatomat egy amerikai egyetemtől, egy pillanatig sem haboztak. Tudták, hogy ez a helyes út számomra, és hogy ez egy olyan lehetőség, amely megváltoztathatja a jövőmet.

Hogyan segített Önnek a Study N Sport?

Először őszintén szólva azt hittem, hogy a Study N Sporttól Messengeren kapott üzenet csak spam. Aztán rájöttem, hogy ez valóság. Két évig dolgoztam velük, és nélkülük soha nem kaptam volna ösztöndíjat.

Természetesen nekem kellett hoznom az eredményeket a medencében, de minden másban ők segítettek. Segítettek a vízummal és az SAT-regisztrációval, kapcsolatba léptek az egyetemi edzőkkel, aktívan részt vettek a Skype-megbeszéléseken, és számtalan egyéb részletet intéztek. Mindezt egyedül intézni rendkívül nehéz és időigényes lett volna.

A Study N Sport egy nagyon barátságos, professzionális és támogató toborzó ügynökség. Őszintén törődnek a sportolóikkal, és a mai napig hihetetlenül hálás vagyok nekik.

Milyen az amerikai edzés a magyarországihoz képest?

Sós Csaba úszó szövetségi kapitány egyszer azt nyilatkozta egy cikkben, hogy az USA-ba költöző úszók teljesen le vannak terhelve az első félévükben. Ezzel teljesen egyetértek.

Ha a magyar úszórendszerből érkezel, már van egy hatalmas előnyöd: az állóképességed. Hatalmas edzésvolumeneket és számtalan kilométert úsztam Magyarországon. Amikor azonban megérkezel az USA-ba, szinte mindent el kell felejtened, amit tudsz, és újra meg kell tanulnod a sportot.

Az amerikai edzők hihetetlen figyelmet fordítanak a részletekre. A fordulókat, rajtokat, a víz alatti fázisokat és a benyúlásokat centiméterről centiméterre tökéletesítik. Sok a hipoxiás edzés víz alatti feladatokkal, és minden edzés másodpercre pontosan meg van tervezve. Az edzések sokkal intenzívebbek.

Az erőnléti edzések is rendkívül megterhelőek. Imádják az alacsony ismétlésszámú, nagy súlyos edzéseket. Véleményem szerint mind a magyar, mind az amerikai rendszernek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. A jövő bajnokai azok lesznek, akik sikeresen ötvözik mindkét megközelítés legjobbjait.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz a beilleszkedés? Hogyan boldogult a nyelvvel?

Őszintén szólva, az általános iskolában és a középiskolában sosem tanultam meg igazán jól angolul. Amikor először megérkeztem az USA-ba, az első három hónapban alig szólaltam meg. De amikor a nap 24 órájában a nyelvet éled, természetes módon fejlődsz és magabiztosabbá válsz.

A nemzetközi hallgatókat nagyon megbecsülik, és az egyetemen mindenki hihetetlenül segítőkész volt. Én voltam az első magyar hallgató-sportoló az Akroni Egyetemen. Ma már van egy amerikai diplomám, amelynek megszerzése óriási munkát igényelt.

Miben különbözött az amerikai étrendje attól, amihez Magyarországon szokott hozzá?

Ha az amerikai életnek egy negatívumát kellene említenem, az az étel lenne.

Igen, nagy volt a választék, és a hallgató-sportolók ingyen étkezhettek a campuson, de az ételek tápértéke nem volt ideális az élsportolók számára. Nehéz volt friss, jó minőségű alapanyagokat találni, és az ételeket egyszerűen nem úgy készítették el, ahogy én megszoktam. Nagyon hiányoztak édesanyám házias ételei.

Hogyan néztek ki a mindennapjai?

Az edzéstervünk szinte minden évben változott.

Általában reggel 7:00-kor kezdtük az úszást, amit egy gyors reggeli követett. Ezután két 75 perces órám volt ebéd előtt. Ebéd után következett az erőnléti edzés, majd délután egy újabb kétórás úszóedzés. Ha szerencséd volt, végre hazamehettél vacsorázni és tanulni.

Néha az órarendemtől függően még esti órákon is részt kellett vennem, miután aznap már teljesítettem négy óra edzést.

Hallgató-sportolónak lenni számtalan csapatépítő tevékenységet is jelentett, ami még több időt igényelt. Mindent egyensúlyban tartani határozottan kihívást jelentett.

Mi volt a legnagyobb sikere vagy a legkedvesebb emléke, mióta elkezdett úszni? Mire a legbüszkébb?

Minden évben a floridai Fort Lauderdale-ben vagy Naples-ben tartottuk az edzőtáborunkat. Egyszerűen imádom Floridát.

Az utolsó egyetemi versenyemet is ott rendezték: a CSCAA National Invitational Championship-et. Bármelyik úszó indulhatott, aki rendelkezett legalább egy NCAA Division I „B” szintidővel.

Abban a pillanatban, ahogy beléptem az uszodába, tudtam, hogy ez egy nagyszerű verseny lesz. A víz hihetetlenül hideg volt – ami tökéletes volt számomra.

Az első napon 50 yardos mellúszásban versenyeztem. A délelőtti előfutamok során megdöntöttem az Akroni Egyetem iskolai rekordját, és a harmadik legjobb idővel jutottam be a döntőbe.

Alig vártam az esti döntőt. A csapattársaim még viccelődtek is velem a rajtkőnél, mert sokkal magasabb és erősebb sprintspecialisták ellen versenyeztem. Kisebb alkatom és úszóstílusom miatt mindig is jobban feküdtek nekem a középtávú számok, mint a sprint.

Az egyetlen dolog, amire abból a futamból emlékszem, hogy soha nem néztem se balra, se jobbra – csak mindent beleadtam, amim volt.

Elsőként érintettem a falat.

Az eredmény egy új Akroni Egyetem-rekord és egy új bajnoki rekord lett. Négyszer néztem meg az eredményjelzőt, csak hogy megbizonyosodjak róla, valóban az 1-es szám áll a nevem mellett.

A verseny hátralévő részében több egyéni csúcsot is beállítottam, több döntőbe is bejutottam, és számos sikeres váltószereplésem volt.

Florida mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben.

Mit szeret leginkább Amerikában? Gondolja, hogy létezik olyan, hogy „amerikai életstílus”, és ha igen, miben különbözik a magyarországi élettől?

Életem legpörgősebb és legizgalmasabb öt évét töltöttem Amerikában. Itthon úgy éreztem, mintha beleragadtam volna egy olyan rutinba, ahol nagyon kevés dolog változott, és a legtöbb nap ugyanúgy nézett ki. Az USA-ban mindig történt valami. Folyamatosan új programokat terveztünk, új helyeket fedeztünk fel, és egyszerűen csak együtt élveztük az életet.

Hatalmas baráti kört is kiépítettem ott. Ők azok, akik igazán különlegessé tették azokat az éveket.

Mit gondol az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak jobban – vagy egyszerűen másképp –, mint Magyarországon?

Nehéz számomra a közvetlen összehasonlítás, mert soha nem jártam magyar egyetemre, és nem is terveztem. Nem jelentkeztem egyetlen magyarországi egyetemre sem, mert még a középiskolai érettségi előtt elfogadtam az Akroni Egyetem ösztöndíjas ajánlatát.

Egy dolog biztos: az Egyesült Államokban a hallgatókat nagyon megbecsülik, és az emberek hihetetlenül támogatóak. A professzoraimmal a mai napig tartom a kapcsolatot, és nagyon sokkal tartozom nekik. Az egyetem teljes személyzete keményen dolgozik azon, hogy a hallgatók megkapják a szükséges támogatást. Gyorsan hozzászokik az ember ahhoz, hogy milyen hatékonyan oldják meg a problémákat, és mennyire készségesen segítenek bármilyen helyzetben.

Mik a jövőbeli céljai, mind a sportban, mind azon kívül (az USA-ban és azon túl)?

Reméltem, hogy a diploma megszerzése után az Egyesült Államokban maradhatok, de új vízumot szerezni nem egyszerű.

A jövőben szeretnék úszóedző lenni az USA-ban.

Addig is hazatértem edzeni Magyarországra, napi négy-öt órát töltök újra a medencében. Jelenleg egyszerűen arra koncentrálok, hogy elvégezzem azt a munkát, ami a nagyszerű eredmények eléréséhez szükséges, miközben Kaposváron edzem.

Meglátjuk, mit tartogat a jövő.