Mennyire támogatták a szüleid (és a családod) a döntésedet, hogy külföldön tanulj és sportolj?

Szerencsére a szüleim hihetetlenül támogatóak voltak. Középiskolás korom harmadik évében (junior év) jártam, amikor a Study N Sport először megkeresett ezzel a lehetőséggel, és a szüleim a kezdetektől fogva mellettem álltak, és minden lépésben támogattak.

Pécsről Budapestre utaztak velem, hogy találkozhassunk a csapattal, átbeszéljük a részleteket, és közösen többet tudjunk meg a programról. Mellettem voltak, amikor a nyelvvizsgáimra és az SAT-re készültem, és a teljes folyamat során végig támogattak – nemcsak az indulásom előtt, hanem akkor is, amikor már az Egyesült Államokban tanultam.

Biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű nekik, de mindig éreztem, hogy mellettem állnak, és számíthatok rájuk, amikor csak segítségre van szükségem.

Hogyan segített neked a Study N Sport az utad során?

A Study N Sport – vagy ahogy először ismertem őket, az Easygo to USA – a teljes folyamat alatt támogatott az Egyesült Államokba való kijutásig.

Segítettek felkészülni az angol nyelvvizsgámra és az SAT-re a szükséges képzések és útmutatások biztosításával. Az egyik legnagyobb előny az volt, hogy összekötöttek amerikai egyetemi edzőkkel, amit egyedül nem tudtam volna megtenni.

Mindig ott voltak, hogy támogassanak a kommunikáció során, megválaszolták minden kérdésemet, és végigvezettek a folyamat minden lépésén. Személyes szinten is sokat jelentettek nekem, mert mindig éreztem, hogy számíthatok rájuk, ha tanácsra vagy bátorításra volt szükségem.

Hogyan viszonyult az amerikai edzés a magyarországihoz?

Az amerikai edzések a tenisz számos olyan új aspektusát mutatták meg nekem, amelyeket korábban még nem tapasztaltam.

A legnagyobb különbséget számomra a nehéz súlyokkal végzett erőnléti edzés jelentette, amit Magyarországon korábban soha nem igazán csináltam. Egy másik nagy változás az volt, hogy egy körülbelül nyolc fős csapat részeként edzettünk, míg az egyéni edzések sokkal ritkábbak voltak.

Minden edzés strukturált csapatos bemelegítéssel kezdődött, és a végén mindig együtt kiáltottuk a csapatunk mottóját, ami az összetartozásunkat és a csapatszellemünket jelképezte.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz a beilleszkedés? Hogyan boldogultál a nyelvvel?

Szerencsére az amerikai élethez való alkalmazkodás meglehetősen gyorsan ment. Ennek egyik oka az volt, hogy az egyetememnek nagy nemzetközi hallgatói közössége volt, így a campus nagyon multikulturális volt, és az emberek hihetetlenül befogadóak voltak. A teniszcsapatunk is nagyon nemzetközi volt, így sok csapattársam hasonló helyzetben volt, mint én.

A nyelv nem jelentett komoly kihívást, mert már általános iskola óta tanultam angolul. Mindig is szerettem nyelveket tanulni, és mire az USA-ba költöztem, már két felsőfokú angol nyelvvizsgát is szereztem.

Természetesen így is kellett egy kis idő, mire az agyam teljesen átállt az angol nyelvű gondolkodásra, és megszoktam, hogy nem hallok magyar szót magam körül. Voltak vicces pillanatok, amikor az emberek nem értették, mire gondolok, mert brit kifejezéseket használtam az amerikaiak helyett, de gyorsan megtanultam természetesebben kommunikálni.

Sőt, olyannyira jól beilleszkedtem, hogy még ma, újra Magyarországon élve sem veszítettem el az amerikai akcentusomat. Az emberek gyakran meglepődnek, amikor angolul hallanak beszélni! 😊

Miben különbözött az amerikai étrended attól, amit Magyarországon megszoktál?

Az amerikai étkezési szokások és az étkezési kultúra nagyon eltért az otthon megszokottól. Az egyik legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy milyen óriásiak a portiók, pedig számítottam rá, hogy nagyobbak lesznek.

Általánosságban azt vettem észre, hogy a legtöbb étel sokkal több cukrot és kalóriát tartalmazott, így nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit eszik az ember. Az én esetemben, bár nagyjából ugyanannyi ételt ettem, mint Magyarországon, mégis hízni kezdtem, annak ellenére, hogy heti hat napot edzettem, gyakran napi kétszer.

Az egyetemünknek több étkezője és étterme is volt, bőséges választékkal. Általában igyekeztem frissen készített meleg ételeket enni, amikor csak lehetett. Ennek ellenére nagyon hiányzott a magyar konyha. Finom, házias ételeken nőttem fel, így az USA-ban is mindig hasonló ízeket kerestem, de ritkán találtam meg őket. Emiatt gyakran volt egy kis honvágyam.

Hogyan nézett ki a mindennapi életed?

A napi rutinom nagyban függött attól, hogy őszi vagy tavaszi szezonban voltunk-e.

A teniszcsapatunk mindkét félévben versenyzett, de a versenyformátumok eltérőek voltak. Az őszi szezon rövidebb volt és az egyéni tornákra összpontosított, míg a tavaszi szezon az egész féléven át tartott, szinte minden hétvégén más egyetemek elleni csapatmérkőzésekkel.

Ősszel az edzések általában a tanév kezdetével indultak. Hétfő kivételével minden nap edzettünk, mivel az NCAA szabályzata előírta, hogy hetente egy kötelező pihenőnapunk legyen. Az időbeosztásom az órarendemtől és az edzéstervünktől is függött. Volt, hogy délelőtt óráim voltak, délután pedig edzésem, más napokon pedig fordítva.

Az őszi szezonban általában négy vagy öt tornán versenyeztünk, a verseny nélküli hétvégéken pedig az edzésre koncentráltunk. Október végére vagy november elejére a szezon véget ért, ami azt jelentette, hogy a heti edzésóráink száma csökkent. Az edzések rövidebbek vagy ritkábbak lettek a félév végéig.

A karácsonyi szünet után általában korán visszatértünk a campusra a szezon előtti felkészülésre. Még mielőtt az órák elkezdődtek volna, körülbelül egy hetet töltöttünk napi két-három edzéssel, hogy teljesen felkészültek legyünk a tavaszi félév első versenyére.

A tavaszi szezonban szinte minden hétvégén utaztunk a mérkőzésekre, gyakran már pénteken elindulva. Emiatt a hétköznapok nagyon sűrűek voltak. Előre kellett haladnunk a tananyaggal, korábban kellett leadni a feladatokat, értesíteni kellett a professzorokat a közelgő hiányzásokról, és meg kellett szervezni, hogy lépést tartsunk az órákkal az utazások alatt is.

Mindezek mellett a tipikus napjaim hasonló rutint követtek: edzés, órák, tanulás – és a hétfők mindig az edzésmentes pihenőnapjaink voltak.

Mi volt a legnagyobb emléked vagy eredményed a teniszben? Mire vagy a legbüszkébb?

Ötéves korom óta teniszezem, és az évek során szerencsés voltam, hogy sok felejthetetlen pillanatot élhettem át.

Mielőtt egyetemre mentem volna, a legjobb 20 junior játékos között voltam Magyarországon, és az egyik legbüszkébb eredményem az volt, hogy bejutottam a negyeddöntőbe az Országos Bajnokságon. Emellett számos regionális bajnokságon és egyéb versenyen is sikeresen szerepeltem.

Az egyik kedvenc egyetemi emlékem az egyik őszi szezonomhoz fűződik, amikor megnyertem a csoportomat a tornán, és egy hihetetlenül sikeres őszi szezont zártam. Ez az egyetemi teniszkarrierem egyik legmeghatározóbb élménye maradt.

Mi tetszik a legjobban Amerikában? Szerinted létezik olyan, hogy „amerikai életstílus”, és ha igen, miben különbözik az otthoni élettől?

Az egyik legjobb dolog, amit Amerika adott nekem, az a lehetőség volt, hogy csodálatos emberekkel találkozhattam. Sokukkal még ma is tartom a kapcsolatot, és nagyon hiányoznak. Ők – és a velük töltött idő – a legkedvesebb emlékeim az USA-ban töltött éveimből.

Amerika számtalan csodálatos élményt hozott számomra, de nehéz pillanatokkal is járt. Szerencsére a családom és az ott megismert emberek segítettek átvészelni ezeket a kihívásokat.

Számomra az „amerikai életstílus” valójában azoknak az élményeknek az összessége, amelyeket ott élve szereztem. Természetesen megtapasztalhattam a klasszikus amerikai hagyományokat is – a piros poharas házibulikat, a country bárok éjszakáit, a kosárlabdameccseket és még sok mást –, de az a négy év sokkal többről szólt ennél.

Sajnos az egyetemen kívüli élet megtapasztalására nem volt túl sok időm, mert az időm nagy részét a tenisz és a tanulás tette ki. Még a szabadidőmben is gyakran az iskola és a sport járt a fejemben.

A diploma megszerzése után reméltem, hogy az USA-ban maradhatok dolgozni, de sajnos nem találtam olyan munkaadót, aki hajlandó lett volna munkavállalói vízumot szponzorálni a COVID-időszak alatt vagy közvetlenül utána. Az én területemen a külföldi diplomások elhelyezkedéséhez munkáltatói szponzorációra volt szükség, és ez rendkívül nehéznek bizonyult.

Összességében valóban hiszem, hogy létezik az amerikai életstílus. Számomra ez abból a szabadságérzetből fakad, amit az ottani élet során tapasztal meg az ember. Amerika egy igazi kulturális olvasztótégely, és emiatt sokkal könnyebb nem kívülállónak érezni magunkat.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinál jobban – vagy egyszerűen másképp –, mint a magyar rendszer?

Egy nagy különbség, hogy az Egyesült Államokban magán- és állami egyetemek is vannak, és mindegyiknek megvan a maga egyedi kultúrája.

Tapasztalataim szerint a magánegyetemek általában drágábbak, ami gyakran azt jelenti, hogy kevesebb hallgatójuk van – bár ez nem mindig van így. Összességében a felsőoktatás az USA-ban költséges, így sajnos nem mindenki számára elérhető.

Én a Bradley Universityre jártam, ami egy kis-közepes méretű magánegyetem, ahol az oktatást nagyon komolyan vették, és a tanulmányi színvonal kiváló volt.

Mivel az egyetemi sportnak olyan nagy hagyománya van az USA-ban, úgy gondolom, hogy az amerikai rendszer olyasmit kínál, amit Magyarországon sokkal nehezebb megtalálni. Nem kell választanod a felsőfokú tanulmányok folytatása vagy a sportkarriered között – mindkettőt sikeresen csinálhatod egyszerre.

Számomra az amerikai egyetemi sport jelentette a tökéletes egyensúlyt. Nem kellett feladnom a teniszt, miközben magas színvonalú egyetemi oktatásban részesültem.

A diáksportolói lét értékes életre szóló készségeket is tanít, mint például az időbeosztás, a szervezettség és a fegyelem. Az amerikai barátaimtól és volt osztálytársaimtól hallottak alapján az ottani munkaadók rendkívül nagyra értékelik ezeket a tulajdonságokat. Ezt személyes tapasztalatból nem tudom megerősíteni, de ezt következetesen hallottam azoktól, akik a diploma megszerzése után kint maradtak.

Egy terület, ahol úgy gondolom, hogy az amerikai rendszer gyengébb, az az egyetem előtti oktatás. A volt szobatársam mesélte, hogy a középiskolában az olyan tantárgyak, mint a földrajz vagy a fizika, nem mindig voltak kötelezőek egy egész éven át. A diákok gyakran maguk választhatták meg, milyen órákra szeretnének járni, hasonlóan ahhoz, ahogy az egyetemen teszik.

Nincs közvetlen tapasztalatom az amerikai középiskolai rendszerrel kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy ez néha azt eredményezheti, hogy a diákoknak kevesebb általános műveltségük van a világról. Természetesen ez nem mindenkire igaz – ez egyszerűen a személyes benyomásom az alapján, amilyen tapasztalatokat szereztem.

Mik a jövőbeli terveid és céljaid, mind a sportban, mind azon túl?

2021 decemberében diplomáztam, majd visszatértem Magyarországra.

Szerettem volna egy ideig az Egyesült Államokban maradni, és ott elindítani a szakmai karrieremet. Több állásbörzén és állásinterjún is részt vettem, de sajnos nem találtam olyan munkaadót, aki hajlandó lett volna munkavállalói vízumot szponzorálni.

Az egyetem végére mentálisan kimerültem a versenyszerű tenisztől. Az utolsó éveimben sok változás történt a csapaton belül, és sajnos nem mindegyiket kezelték a legjobb módon. Több sérüléssel is küzdöttem, és végül mindez túl sokká vált.

Néhány edzésprogram rosszul volt felépítve, és a velünk szemben támasztott elvárások néha reálisak sem voltak. Ebben az időszakban több játékos is megsérült, és sajnos ezeket a sérüléseket sem kezelték mindig megfelelően. Voltak idők, amikor fájdalommal is edzettünk ahelyett, hogy jeleztük volna, mert úgy éreztük, ez a könnyebb út.

Emiatt a hazatérésem után szükségem volt egy kis szünetre a versenysporttól. Ez a szünet körülbelül másfél évig tartott, és azóta a tenisz megmaradt egy élvezetes hobbinak, semmint versenyszerű törekvésnek.

A diploma megszerzése után tartottam néhány hónap pihenőt, mielőtt 2022 áprilisában elkezdtem az első állásomat logisztikai szakemberként. Azóta is a logisztika területén építem a karrieremet, és ma már logisztikai vezetőként dolgozom.

Sajnos nemrég balesetet szenvedtem, és hamarosan lábműtétem lesz, így egy darabig nem tudok majd sportolni. A felépülés utáni célom az, hogy újra felfedezzem a mozgás és a tenisz szeretetét egy olyan környezetben, ahol azért játszom, mert élvezem – nem pedig azért, mert kötelező.

Ha minden a tervek szerint alakul, a párommal jövőre visszautazunk az Egyesült Államokba a volt szobatársam esküvőjére.

Bár nagyon szeretnék újra ellátogatni az USA-ba, nem hiszem, hogy el tudnám képzelni, hogy tartósan ott éljek. Ennek ellenére Amerika mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben, mert rengeteg mindent adott nekem. Csodálatos emberekkel találkoztam, sokat utaztam, életre szóló barátságokat kötöttem, tanultam, ünnepeltem és igazán éltem. És ami a legfontosabb, nagyon sokat tanultam magamról.

Mindez nem lett volna lehetséges a Study N Sport nélkül, és a mai napig hihetetlenül hálás vagyok nekik, hogy lehetőséget adtak arra, hogy mindezt átélhessem.