Mi inspirált arra, hogy elkezdj sportolni?

A szüleim fontosnak tartották, hogy megtanuljak úszni, így az úszás már csecsemőkorom óta az életem része.

Kinek köszönheted leginkább a jelenlegi sikereidet?

Ez nehéz kérdés, mert nem tudnék csak egyetlen embert megnevezni. A családom töretlen támogatása, az edzőim türelme és a saját kitartásom mind fontos szerepet játszottak abban, hogy sikeres legyek.

Mik a jövőbeli céljaid a sportban és azon túl? (Az Egyesült Államokban, majd utána?)

Izgatottan és kíváncsian várom, mit hoz a jövő. Hosszú távon Magyarországon képzelem el az életemet. Szeretnék ott munkát találni, letelepedni, és a családom közelében maradni.

Szeretném kipróbálni a triatlont is. Kedvelem az új kihívásokat, és úgy gondolom, az úszómúltam miatt ez jól feküdne nekem.

Mennyire támogatták a szüleid és a családod a döntésedet, hogy az Egyesült Államokban tanulj és versenyezz?

A családom mindig is arra ösztönzött, hogy kövessem az álmaimat. Amikor először meséltem nekik erről a lehetőségről, ugyanolyan izgatottak voltak, mint én, mert tudták, milyen különleges dolog ez.

Nem mindenkinek adatik meg az életben egy ilyen lehetőség.

Mit szeretsz a legjobban Amerikában?

Az Egyesült Államok egy hatalmas és sokszínű ország, de ha ki kellene emelnem valamit, az az egyetemem lenne.

Szeretem, hogy rengeteg nemzetközi diák tanul itt, akik barátságosak, támogatóak és összetartóak. A kampuszunk gyönyörű, természetközeli. A Life University ráadásul az egyik legelismertebb kiropraktőri iskola az Egyesült Államokban, és diákként minden héten jogosultak vagyunk egy ingyenes kiropraktikai kezelésre, amivel mindig élek is.

Véleményed szerint mik az amerikai egyetemi élet előnyei és kihívásai?

Az egyik legnagyobb előny, hogy magas szintű angol nyelvtudásra teszel szert, miközben angol nyelvű egyetemi diplomát szerzel. Emellett értékes barátságokat köthetsz, és betekintést nyerhetsz számos különböző kultúrába, ami segít a személyiségfejlődésben és a nyitottabbá válásban.

Számomra az egyik kihívás az, hogy nincs tömegközlekedés a közelben. Mivel nincs autóm, gyakran másokra kell hagyatkoznom a közlekedésben, amit nem különösebben szeretek.

Az is nehéz, hogy távol vagyok az otthoni családomtól és barátaimtól. Gyakran küzdök honvággyal.

Mit csinálsz az iskolán és a sporton kívül?

Szabadidőmben szívesen töltöm az időt a barátaimmal.

Emellett az egyetemi edzőteremben dolgozom mint recepciós és mint Step Aerobik oktató.

Hogyan néznek ki a mindennapjaid?

Most, hogy véget ért az úszószezon, a beosztásom egy kicsit kötetlenebb.

Manapság főleg órákra járok, dolgozom, és az időmet az edzőteremben vagy futással töltöm.

Miben mások az amerikai edzések a magyarországiakhoz képest?

Itt egyértelműen kevesebbet úszunk, de az intenzitás ugyanolyan magas.

Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a súlyzós edzésre is, ami, őszintén szólva, nem a kedvenc részem.

Miben különbözik az amerikai étrended attól, amit otthon megszoktál?

Mivel kollégiumban lakom, általában a kampusz étkezőjében eszem, ahol az étel nem mindig a legegészségesebb. Természetesen vannak egészséges opciók is, ha az ember keresi őket.

Otthon egészen másképp étkezem. Általában magamnak főzök és sütök – ami nagyon hiányzik itt.

Mi volt a legnagyobb sikered vagy a legbüszkébb emléked az úszásban?

Nehéz csak egyet választani, mert rengeteg olyan emlékem van, ami kedves a szívemnek.

Ha mégis ki kellene emelnem egy eredményt, amire a legbüszkébb vagyok, az az lenne, amikor az első évemben második lettem 200 méteres hátúszásban az Országos Bajnokságon.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal sportolóknak, akik ezen az úton gondolkodnak?

Éljetek a lehetőséggel – okkal kaptátok meg.

Hogyan boldogultál a nyelvvel, amikor megérkeztél?

Kezdetben elég sokat küszködtem. Nem volt meg a szükséges szókincsem, és nem tudtam úgy kifejezni magam, ahogy szerettem volna. Körülbelül hat hónap után kezdtem végre magabiztosnak érezni magam. Még most is minden nap tanulok valami újat.

Volt lehetőséged a kampuszon dolgozni? Ha igen, milyen tapasztalataid voltak?

Ahogy korábban említettem, az elmúlt három évben a kampuszon dolgoztam. Nagyon élvezem, mert olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akiket igazán kedvelek.

Két évvel ezelőtt vízimentőként is dolgoztam Dél-Karolinában. Hihetetlen kaland volt, de valószínűleg nem csinálnám meg újra.

Mennyire volt könnyű beilleszkedned?

Aki ismer engem, tudja, hogy könnyen barátkozom, úgyhogy igazán nem panaszkodhatom. A beilleszkedés természetesen jött, és különösen könnyű volt megtalálni a közös hangot a többi nemzetközi diákkal.

Sikerült kapcsolatrendszert kiépítened, és szerinted mennyire fontos a kapcsolatépítés?

Úgy gondolom, hogy a kapcsolatok építése rendkívül fontos az életben. Véleményem szerint, ha fiatalon erős kapcsolatokat alakítasz ki, azzal már megalapozod a sikeredet. Úgy érzem, jó úton járok.

Tapasztalataid szerint létezik olyasmi, mint az „amerikai életérzés” vagy „amerikai életstílus”? Ha igen, miben különbözik a magyarországitól?

Abszolút – ahogyan van magyar életmód, úgy van amerikai is.

Amerika kezdetben hatalmas kulturális sokk volt számomra, de végül sikerült beilleszkednem. Visszatekintve nem gondolom, hogy jobb vagy rosszabb lenne, mint Magyarország – egyszerűen csak más.

Mit gondolsz, az Amerikában töltött évek hogyan változtattak meg téged mint embert?

Úgy gondolom, hogy az életszemléletem jelentősen megváltozott.

A célom most már egyszerűen az, hogy boldog, bonyodalmaktól mentes életet éljek. Azt is megtanultam, hogy felesleges olyan dolgok miatt aggódni, amelyekre nincs ráhatásom.

Gondoltál már arra, hogy a diploma megszerzése után az Egyesült Államokban maradj, akár néhány évre, akár végleg?

Őszintén szólva, nem.

Imádtam ezt az öt évet, és ha újra középiskolás lennék, egyetlen dolgot sem változtatnék meg – pontosan ugyanezt a döntést hoznám meg újra.

De úgy érzem, hogy az itt töltött időm a végéhez ért. Készen állok az új kihívásokra, és nagyon várom, hogy Budapestre költözzek.

Mit gondolsz az amerikai oktatási rendszerről? Mit csinálnak jobban – vagy másképp –, mint Magyarországon?

Sajnos erre a kérdésre nem igazán tudok válaszolni, mert nincs összehasonlítási alapom. Magyarországon sosem jártam egyetemre, így nincs első kézből származó tapasztalatom a magyar felsőoktatási rendszerről.